A figyelmeztetés
A férjem mérges volt, amiért nem emlékeztettem, hogy köszöntse fel a legjobb barátját a születésnapján, elvégre ő dolgozik és fáradt, „tele van a feje”, én pedig „csak itthon vagyok a gyerekekkel.” Igen, az Ő legjobb barátjának a szülinapját kellett volna NEKEM fejben tartanom. Ez normális esetben sikerült is volna, de az előző három napom kicsit sűrű volt. Állatorvoshoz kellett vinnem a kutyát, minden nap gyógyszerezni és visszavinni kontrollra. A kisebbik fiam osztálykirándulásra ment, neki be kellett pakolnom és elvinnem a buszhoz. A nagyobbik fiam két fontos vizsgára készült, minden este ezekre tanultam vele. Anyósomnak névnapja volt, erre vettem ajándékot.
Elromlott a mosógép és intéztem a szerelőt. Megtankoltam a kocsit, hogy ne a hétvégén kelljen ezzel bajlódni, amikor apósékhoz megyünk vidékre. Elvittem a gyerekeket – és a két szomszéd gyerkőcöt – gyerek szabadulószobába, amire már két hónapja készültek. Emlékeztettem a férjem a fogorvosi időpontjára és arra, hogy két hónap múlva lejár az autó forgalmija. Aztán a sógornőmnél megindult a szülés és szaladtam a kórházba a holmikkal amiket kért, mert a pasija otthon hagyta őket. Tehát sajnos ebben a semmittevő 72 órában kiment a fejemből, hogy figyelmeztessem az én drágámat a haverja szülinapjára, én kérek elnézést.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
