A képek
Nem értettem, hogy az új srácnak miért tart már két órája a képek feltöltése. Mint kiderült, egyesével rakosgatta fel őket. Amikor megmutattam neki, hogy egyszerre kijelölheti az összeset, akkor úgy nézett rám, mintha valami varázsló lennék.
Üzenet
Az új felettes hagyott egy üzenetet az asztalomon. Egy cetli volt, ráírva, hogy keressem meg az irodájában. A cetli egy papírhoz volt tűzve, a papír egy kinyomtatott Word dokumentum volt, amin egy screenshot volt. Az Outlookból fotózta ki egy emailem, vagyis az egyik emailemre adott saját válaszát, amit nem elküldött – ami egyetlen gombnyomás lett volna – hanem megírt, kifotózott, kinyomtatott, hozzátűzőtt egy kézzel írt cetlihez és felhozott egy másik emeletről, hogy az asztalomra tegye. Miközben ennek abszurdításán tűnődtem, csörgött a telefonom és ő volt. Megkérdezte, hogy megkaptam-e az üzenetét, mert ha igen, akkor telefonon is megbeszélhetjük a dolgokat. És ez az ember volt hivatalos azért, hogy „hatékonyabbá tegye a csapat munkáját.”
