Felnőttként sokan úgy gondoljuk, hogy a szülők mindig is ott lesznek mellettünk, egyfajta biztos hátteret nyújtva. A valóságban azonban az élet tele van változásokkal, és ahogy mi fejlődünk, ők is változnak.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
Időnként az is előfordul, hogy szüleink érzelmileg vagy fizikailag eltávolodnak tőlünk, és ennek okai mélyebb, összetettebb dolgok lehetnek, mint amire először gondolnánk.
Vajon miért dönthet úgy egy szülő, hogy nem tartja a kapcsolatot felnőtt gyerekeivel?
1. Szégyen és bűntudat
Sok szülőben megmaradhatnak a múltban átélt fájdalmak és sebek, melyekre talán nem is emlékszel – de persze lehet, hogy nagyon is elevenen élnek benned.
A személyes fejlődés során előfordulhat, hogy a szülők számot vetnek és tudatosítják, hogy nem tudtak mindig ott lenni, amikor szükséged lett volna rájuk (vagy még rosszabb), és ez most, felnőttkorodban szégyenérzettel tölti el őket.
A szégyen gyakran bénító erővel bír: egy szülő, aki önmagát hibáztatja a múltért, nem azért távolodik el, mert nem szeret, hanem mert magával harcol.
2. Feldolgozatlan traumák hatása
Nem mindenki képes feldolgozni a múltban elszenvedett traumákat, amelyek akár generációkon át is öröklődhetnek. Ha szüleid olyan családban nőttek fel, ahol az érzelmi távolságtartás volt a normális, előfordulhat, hogy egyszerűen nem ismernek más kapcsolati mintákat.
Ez sem rólad szól, hanem egy mélyen gyökerező családi dinamika része, amelyet nekik kellene átírniuk. Sajnos azonban sokszor egyszerűbb az elhatárolódás, mint a múlt sebeit feltárni és feldolgozni, főleg az előttünk élő generációknak, akiknek gyakran még ma is „ciki” terapeutához menni, segítséget kérni.
3. A neheztelés súlya
Érzelmi sebek mindkét oldalon ott lehetnek. Talán a szüleid is éreznek fájdalmat vagy csalódást a múlt miatt, amit eddig nem sikerült tisztázni. A neheztelés, amely hosszú évek alatt felgyűlt, mélyen hat a kapcsolatra.
Néha a szülők is lehetnek sérülékenyek, és ha úgy érzik, hogy igazságtalanul bánsz velük – személyiségtől függően – inkább visszahúzódnak, minthogy újabb konfliktust vállaljanak. Az elhatárolódás ilyenkor lehet egyfajta védelem, amellyel megpróbálják megóvni magukat a további fájdalmas szituációktól.
4. Más prioritások kerültek előtérbe
Ahogy felnősz, elköltözöl otthonról, az ő életük is megváltozik. Sokan, akik éveken át a családjuk igényeit helyezték előtérbe, egy idő után úgy döntenek, hogy végre saját álmaikra és vágyaikra szeretnének fókuszálni.
Ez a változás nem feltétlenül ellened irányul – inkább egy új korszak kezdete számukra, ahol végre saját magukat is előtérbe helyezhetik. Fontos, hogy elfogadd: a szüleid is egyéni identitások, saját tervekkel és célokkal, amelyek néha előnyt élvezhetnek a családi kötelezettségekkel szemben.
(Tehát nem orrolhatsz meg rájuk, amiért inkább elutaznak a téli szünetben ahelyett, hogy folyton az unokákra vigyáznának.)
5. Túlterheltség és kiégés
Ha a családi elvárások túl nagyok és megterhelőek (mindegy, milyen okból kifolyólag), a szülők könnyen érezhetik magukat patthelyzetben. Az ünnepi időszakok, a családi összejövetelek vagy a gyakori látogatások megszervezése jelentős fizikai és anyagi nyomást róhat rájuk.
Ennek hatására tudat alatt inkább visszavonulnak. Nem akarnak konfrontálódni, veszekedni, de azt sem szeretnék elismerni (valószínűleg maguknak sem), hogy eddig ér a tűréshatáruk.
6. Értékrendbeli különbségek
A felnőttkorral sokan felfedezik saját útjukat, és ezzel együtt gyakran az értékrendjük is formálódik. Az eltérő életfilozófia, a nevelési vagy vallási nézetek különbsége sok esetben okozhat távolságot.
Ha szüleid nem értenek egyet a választásaiddal, akár tudat alatt is elhatárolódhatnak, hogy elkerüljék a konfliktust, a még több vitát. Az ilyen helyzetekre érdemes kölcsönösen odafigyelnetek, mert ha ez a távolság mélyül, nehéz visszatalálni egymáshoz.
7. Egészségügyi problémák hatása
Egy fáradt vagy beteg szülőnek már nem feltétlenül van ereje fenntartani azt az aktív kapcsolatot, amelyet régen megszoktál. Előfordulhat, hogy nem szándékosan távolodnak el tőled, hanem egyszerűen nincs elegendő erejük mindenre.
Egy betegség vagy akár az öregedés, a demencia természetes folyamatai is generálhatják azt, hogy azt tapasztalod: több távolságot tartanak.
Sőt, ahogy a szüleid idősödnek, egyre gyakrabban szembesülhetnek azzal a gondolattal, hogy előbb-utóbb támogatásra lesz szükségük. Sokan ettől félve inkább távolságot tartanak, hogy ne váljanak „terhedre”.
Ez egy csendes visszavonulás, melynek hátterében az a szándék húzódik meg, hogy önállóságukat megőrizzék, ameddig csak lehetséges.
Az élet nagy változásai – például a nyugdíj, egy válás vagy a házastárs elvesztése – jelentős átalakulással járnak. Ilyenkor sokan kénytelenek önmagukkal foglalkozni, újra megtalálni az egyensúlyt, ami természetes módon azzal járhat, hogy kevesebb időt és figyelmet szentelnek másoknak.
Ez a távolság nem azt jelenti, hogy kevésbé fontos vagy számukra! Sőt, lehet, hogy most van rád a legnagyobb szükségük…
A párkapcsolat 5 állomása – legtöbben csak a 3. pontig jutnak el
