Felnőttként sokan úgy gondoljuk, hogy a szülők mindig is ott lesznek mellettünk, egyfajta biztos hátteret nyújtva. A valóságban azonban az élet tele van változásokkal, és ahogy mi fejlődünk, ők is változnak.
VIDEO Pár percben megtanítalak, hogyan készíts elbűvölő Valentin-napi sminket
Ez sem rólad szól, hanem egy mélyen gyökerező családi dinamika része, amelyet nekik kellene átírniuk. Sajnos azonban sokszor egyszerűbb az elhatárolódás, mint a múlt sebeit feltárni és feldolgozni, főleg az előttünk élő generációknak, akiknek gyakran még ma is „ciki” terapeutához menni, segítséget kérni.
3. A neheztelés súlya
Érzelmi sebek mindkét oldalon ott lehetnek. Talán a szüleid is éreznek fájdalmat vagy csalódást a múlt miatt, amit eddig nem sikerült tisztázni. A neheztelés, amely hosszú évek alatt felgyűlt, mélyen hat a kapcsolatra.
Néha a szülők is lehetnek sérülékenyek, és ha úgy érzik, hogy igazságtalanul bánsz velük – személyiségtől függően – inkább visszahúzódnak, minthogy újabb konfliktust vállaljanak. Az elhatárolódás ilyenkor lehet egyfajta védelem, amellyel megpróbálják megóvni magukat a további fájdalmas szituációktól.

4. Más prioritások kerültek előtérbe
Ahogy felnősz, elköltözöl otthonról, az ő életük is megváltozik. Sokan, akik éveken át a családjuk igényeit helyezték előtérbe, egy idő után úgy döntenek, hogy végre saját álmaikra és vágyaikra szeretnének fókuszálni.
Ez a változás nem feltétlenül ellened irányul – inkább egy új korszak kezdete számukra, ahol végre saját magukat is előtérbe helyezhetik. Fontos, hogy elfogadd: a szüleid is egyéni identitások, saját tervekkel és célokkal, amelyek néha előnyt élvezhetnek a családi kötelezettségekkel szemben.
(Tehát nem orrolhatsz meg rájuk, amiért inkább elutaznak a téli szünetben ahelyett, hogy folyton az unokákra vigyáznának.)
A cikk folytatódik, lapozz!