Kommunikáció
A szülői értekezleteknek, amiket azért tartanak meg, mert muszáj, pontosan annyi értelme van, mint a tízóraira csomagolt répakorongnak: biztosan volt már, aki örült neki, csak én még nem találkoztam vele.
Míg ezek az értekezletek többnyire bőven beleférnének egy e-mailbe is, főleg, ha tényleg semmi másról nem szólnak, mint a nevelés nélküli munkanapok meg a délutáni foglalkozások havidíjának felolvasásáról, a mindennapi kommunikáció egészen nyugodtan átléphetne a 21. századba. Míg vannak pedagógusok, akik remekül használják a különböző online felületeket arra, hogy időben tájékoztassák a szülőket a fontos és halaszthatatlan eseményekről, még mindig előfordul az is, hogy reggel az óvodában közlik anyukával vagy apukával, hogy hamarabb kellene ma elvinni a gyereket, mert délután fertőtlenítik a homokot az udvaron. (Megtörtént események alapján.)
Persze, a fair play jegyében ehhez hozzá kell tennem: ráférne néhány szülőre is egy kommunikációs továbbképzés, hogy elsajátítson néhány kommunikációs alapszabályt. Például, hogy ha csak nem adott erre kimondottan engedélyt, a tanárt nem keressük a közösségimédia-felületein. És főleg nem este 11-kor. Szombaton. Karácsony napján. Például.
Míg ezek az értekezletek többnyire bőven beleférnének egy e-mailbe is, főleg, ha tényleg semmi másról nem szólnak, mint a nevelés nélküli munkanapok meg a délutáni foglalkozások havidíjának felolvasásáról, a mindennapi kommunikáció egészen nyugodtan átléphetne a 21. századba. Míg vannak pedagógusok, akik remekül használják a különböző online felületeket arra, hogy időben tájékoztassák a szülőket a fontos és halaszthatatlan eseményekről, még mindig előfordul az is, hogy reggel az óvodában közlik anyukával vagy apukával, hogy hamarabb kellene ma elvinni a gyereket, mert délután fertőtlenítik a homokot az udvaron. (Megtörtént események alapján.)
Persze, a fair play jegyében ehhez hozzá kell tennem: ráférne néhány szülőre is egy kommunikációs továbbképzés, hogy elsajátítson néhány kommunikációs alapszabályt. Például, hogy ha csak nem adott erre kimondottan engedélyt, a tanárt nem keressük a közösségimédia-felületein. És főleg nem este 11-kor. Szombaton. Karácsony napján. Például.
Művészeti nevelés
Határozottan elmékszem még, milyen volt, amikor az érettségire készültem, és mivel egy nagyon jó egyetemre akartam bekerülni egy nagyon pici település jóindulattal is csak középszintűnek nevezhető gimnáziumából, minden szabad percem be volt osztva. Ezekben az időkben rettenetesen zavart, hogy rajzórára kellett járnom, ahol borzalmas időfecsérlésnek éreztem, hogy őszi/téli/tavaszi tájat rajzoljak, pláne azért, mert teljesen nyilvánvalóan nem tudtam. A rajzkészségemről mindent elmond, hogy ma az 5 éves lányom minden nehézség nélkül leköröz benne.
Elképesztő változást jelentett viszont az, amikor kaptunk egy rajztanárt, akitől egyrészt megtudtam, hogy a rajzot egyébként lehet TANULNI. Oké, Monet valószínűleg akkor sem lett volna belőlem, ha 7 évesen találkozom először a térábrázolás fogalmával, de talán sikerült volna túllépnem az egyiptomi piramisok falfestményein is látható kétsíkú ábrázolásának szintjénél. Sosem tudjuk meg.
Azt viszont biztosan tudom, hogy az, hogy ez a tanárom a rajztechnika mellett művészettörténetet is tanított, jelentősen hozzátett az általános műveltségemhez, és neki köszönhetően végre nem éreztem fölöslegesnek a rajzórákat sem. És bár hiszek abban, hogy a művészi önkifejezésnek fontos szerepe lehet egy kisiskolás, pláne egy kamasz életében, azt is hiszem, hogy lehet ezt jobban is csinálni annál, minthogy a helyettesítő tanárra bízzuk 45 percig a gyerekeket rajzóra címén.
Elképesztő változást jelentett viszont az, amikor kaptunk egy rajztanárt, akitől egyrészt megtudtam, hogy a rajzot egyébként lehet TANULNI. Oké, Monet valószínűleg akkor sem lett volna belőlem, ha 7 évesen találkozom először a térábrázolás fogalmával, de talán sikerült volna túllépnem az egyiptomi piramisok falfestményein is látható kétsíkú ábrázolásának szintjénél. Sosem tudjuk meg.
Azt viszont biztosan tudom, hogy az, hogy ez a tanárom a rajztechnika mellett művészettörténetet is tanított, jelentősen hozzátett az általános műveltségemhez, és neki köszönhetően végre nem éreztem fölöslegesnek a rajzórákat sem. És bár hiszek abban, hogy a művészi önkifejezésnek fontos szerepe lehet egy kisiskolás, pláne egy kamasz életében, azt is hiszem, hogy lehet ezt jobban is csinálni annál, minthogy a helyettesítő tanárra bízzuk 45 percig a gyerekeket rajzóra címén.
Olvass még a témában
6 étel, amiből ne fogyassz túl sokat, ha pajzsmirigy alulműködésed van
„A gyerek kiöntötte a kávét és én nem üvöltöttem vele” Hogyan törted meg a családi átkot?
Elfeledett dolgok: vajon az idő múlása és az öregedés általános velejárói vagy a korai Alzheimer-kór jelei?
Miért nézem újra a kedvenc téli filmjeimet – és mit tanultam közben
Testnevelés
Nem nagyon találkoztam még életem során senkivel, akinek ne lett volna valamiféle traumatikus élménye az iskolai testnevelésóráiról.
Én még az a a generáció vagyok, akinek „csak” heti kétszer volt testnevelés órája, de így is azt gondolom, sokat elmond, hogy Magyarországon az emberek elméletileg 12 éven keresztül, hetente minimum kétszer sportoltak, és nagyrészt mégis úgy kerültek ki az iskolából, hogy soha többé nem fogtak önszántukból testedzésbe.
Hiszek benne, hogy ha a testnevelés a mozgás öröméről szólna, arról, hogy minden gyerek megtalálja azt a sportágat, amiben sikereket érhet el, de legalábbis valamiféle boldogságot talál benne, akkor 12 év alatt az edzés egy olyan rutinná válhatna, amit később sem engedünk el. Ez pedig az egyik legnagyobb ajándék lenne, amit hosszú távon a közneveléstől kaphatunk.
Fotók: istockphoto.com
Én még az a a generáció vagyok, akinek „csak” heti kétszer volt testnevelés órája, de így is azt gondolom, sokat elmond, hogy Magyarországon az emberek elméletileg 12 éven keresztül, hetente minimum kétszer sportoltak, és nagyrészt mégis úgy kerültek ki az iskolából, hogy soha többé nem fogtak önszántukból testedzésbe.
Hiszek benne, hogy ha a testnevelés a mozgás öröméről szólna, arról, hogy minden gyerek megtalálja azt a sportágat, amiben sikereket érhet el, de legalábbis valamiféle boldogságot talál benne, akkor 12 év alatt az edzés egy olyan rutinná válhatna, amit később sem engedünk el. Ez pedig az egyik legnagyobb ajándék lenne, amit hosszú távon a közneveléstől kaphatunk.
Fotók: istockphoto.com