Szerencsére mi még a hatalmas turistadömping előtt utaztunk a Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódó partszakaszra. Nápolyig repülővel mentünk, a repülőtéren várt bennünket a még itthon kibérelt autó. Szeretjük a függetlenséget, kötetlenséget, és autóval a szálláshelyről mindennap oda mehetünk, ahova akarunk, és azt csinálunk, amihez kedvünk támad. Nem vagyunk hívei az „egész nap a parton tunyulunk”-nyaralásnak, mindig szívesen barangoljuk be a környéket. Persze ez nem azt jelenti, hogy megállás nélkül rójuk a kilométereket, és naponta megnézünk legalább egy tucat műemléket. Hanem hogy egyik nap pihenünk, és tényleg csak a hasunkat süttetjük, ám a másik nap felkerekedünk.
Rohanás helyett dolce vita
Ha strandolós napot tervezünk, akkor is szeretünk minél több helyen megmártózni a tengerben. Kétségtelen azonban, hogy mindig lesz egy favorit, ahova többször visszatérünk. Így volt ez Maorival is, amelynek a hosszan elnyúló partján legalább háromszor jártunk (a vele egybeépült Minori is nagyon bájos, de sokkal rövidebb a partszakasza). Körülöttünk hatalmas hegyek, tengerbe nyúló sziklák, a távolban vitorlások és csónakok, a homokos parton színes napernyők kavalkádja. Igazi dolce vita! Éttermek és bárok sora a strand mentén, mindenhol isteni olasz finomságok: spagetti, pizza, lasagne, prosciutto (sonka), bazsalikom, paradicsom, tiramisu, profiterol, a közeli Szicíliáról behozott ricottás cannolli (túróval töltött édesség). No meg az elmaradhatatlan Limoncello, a vidék jellegzetes citromlikőrszerű itala. Elsősorban étkezés után fogyasztják, és a legtöbb helyen saját készítésűt ihatunk. A kedvenc kis bárunk Francesco kis büféje lett a parton, ahol Francesco, a felesége és a fia dolgozott. A legtöbb ételt saját maguk készítették, akárcsak a citromlikőrt. Nagyon kedvesek voltak, sosem idegeskedtek, akármennyien is ültek az asztaloknál, türelemmel vették fel a rendeléseket és gyártották a fogásokat. Ez a nyugalom, jókedv, „ráérünk”-mentalitás egyébként az egész vidékre jellemző, az emberek mosolyognak, kedvesek, nem rohannak. Még az utakon sincs ideges tolakodás és tülkölés; bár nagy a forgalom, valahogy mindig mindenki megtalálja, hogyan keveredjen ki a kisebb-nagyobb dugókból. Egy balesetet sem láttunk, pedig a robogósok igencsak vakmerően lavíroztak az autók között – bár lehet, hogy ezt csak mi gondoltuk így, és az olaszoknak ez teljesen normális.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
