Nők vagyunk, és emberek is egyben, mégis jeleznünk kell, hogy nők vagyunk, és nem is akármilyenek. Sokan esnek abba a tévedésbe, hogy ezt elég megtenni egy feltűnő, vagy épp divatos ruhával, extrém viselkedéssel. Pedig nem így van. Van néhány klasszikus ,,baki” amire szeretném felhívni a figyelmet.
Az összhatás
A stylist jó dolog, de nem mindenkinek van rá pénze, ideje. Ilyen esetben két dolog történik: vagy szürke egér módjára öltözködünk, hogy ne lőjünk bakot, vagy kísérletezünk, aminek bakijait nehéz méltósággal viselni. A legnagyobb hiba, hogy hirtelen felindulásból nagyot akarunk alkotni, egyik napról a másikra, mindent vagy semmi alapon.
Ez többnyire a haj megváltoztatásával kezdődik, sokszor rosszul sül el, és sokáig nem javítható állapotot eredményez. Tudomásul kell vennünk, hogy a stílus megváltoztatása egy folyamat, ami időbe telik, vagy szakember kell hozzá.
A haj
Bármilyen szép ruhát felvehet egy nő, ha a haja nincs rendben, mert az összhatás zilált lesz. Nem feltétlenül kell mindig arra törekedni, hogy hajunkon ne legyen fél centi lenövés sem, inkább arra, hogy ilyen esetben megtaláljuk a megfelelő frizurát.
Az egyszerűség mindig beválik. Attól nem tűnik ápoltabbnak egy haj, ha látványos csatokkal díszítjük. Így csak az erőlködés fog látszani, ahogy akkor is, ha túlzásba visszük a loknikat, hajlakkot.
A ruha
A színek és formák keverése – szakértelem híján – nagy valószínűséggel eredményez közönséges kinézetet, így ruhavásárlásnál törekedjünk az egyszerűségre. A nőiesség egyik megnyilvánulása a ruhában a szoknya.
Télen és nyáron is(!), ha találkozóra megyünk, illik hozzá harisnyát viselni, amihez csak zárt orrú cipőt illik viselni. A cipő és a táska színének mindig azonosnak illik lennie – pont úgy, ahogy a körömlakknak és a rúzs színének. A szoknya hossza biztos nem eredményez közönségességet, ha az a térd fölött pár centivel ér véget.
A mozgás
A nők nagy része nem figyel oda a tartására, a lépteire, a gesztikulációjára. A férfiak – és általában az emberek – arra a nőre tekintenek nőként, aki akként kezeli saját magát. A női mozgás, járás az egyik legfontosabb dolog, mert az egész bensőnket tükrözi. A női léptek akkor csábosak, ha aprók – de nem ,,tojógalamb’ jellegűek -, légiesek és lendületesek.
A légies lépés trükkje, hogy nem csapjuk a földhöz a sarkunkat – ez olyan hatást kelt, mintha egy tonnát nyomnánk, vagy folyamatosan dühösek lennénk. Egy igazi nő kihúzza magát, fejét felemeli – nagyon fontos, hogy eközben mosolyogjon, mert a felszegett fej mosoly nélkül a gőg jele.
Keresztbe tett lábak?
A testbeszéd szerint ez az elhatárolódás, vagy épp ellenkezőleg, a csábítás eszköze. Ha illemtan szerint nézzük, ez egy nagy illetlenség, és egyáltalán nem nőies – ugyanis nem tükrözi a női lelki tartást.
Amennyiben leülünk, térdünket feltétlenül zárjuk össze, és mindkét lábunkat helyezzük kissé valamelyik irányba, és egy picit húzzuk magunk, a szék alá. Bokát sem nagyon illik összekulcsolni, de ez még belefér.
Az evőeszköz használata
Egy eszköz praktikus használata még nem feltételezi a jó modort. Mindenki tud késsel villával enni, ám kevesen teszik ezt jól. Első szabály, hogy sosem a fejet hajtjuk a tányér fölé, hanem az evőeszközt emeljünk a szánk felé.
A másik szabály: miközben vágunk a késsel, könyökünket igyekezzünk a testünk mellett tartani. Ezt úgy tudjuk gyakorolni otthon, hogy egy-egy könyvet szorítunk a könyökünkkel a testünkhöz, és úgy eszünk. Számos olyan trükk van, ami nem csak igazi nővé tesz minket, és nem csak az összhatást javítja, hanem illemtudóbb emberré is nevel.
Személyes példaképem Görög Ibolya, akinek könyvében rengeteg illemtani tanács van, ami valóban hasznunkra válhat a hétköznapokban.
