„Mai rohanó világunkban” – ezt a kifejezést már a nyolcvanas években is használták, és alig tudom elképzelni, az akkor élő emberek mit mondtak volna mai, 2019-es világunkra. Laptopok, okostelefonok és a kütyükön érkező konstans információhalmaz – tölts le egy új alkalmazást, válaszolj az emailre, írtam cseten, küldtem fotót: állandóan bombáz minket a digitális világ. Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk vele, hogy a boldogsághoz egy lassabb élet vezet, nem igazán törjük magunkat ennek érdekében. Pedig a mindfullness, azaz a tudatos élet fogalma már begyűrűzött a köztudatba.
A buddhizmus módszere a meditáció, amely az egyetlen eszköz a tudat erősítésére és tisztítására, valamint nélkülözhetetlen a megvilágosodás felé vezető úton. Lényege a tudat koncentráltságának magasabb szintre fejlesztése, és egy olyan tudatállapot elérése, amelyben valós időben tapasztaljuk meg, ami történik velünk.
Mahasi Sayadaw volt az, aki az 1950-es években a Vipassana Mozgalom, másnéven a „betekintés-meditáció” elindítója volt Burmában. Tanításai a lét három jellemzőjébe való teljes belátást hangsúlyozzák, amelyekkel a meditációt gyakorló eléri a megvilágosodást és belép az ún. folyamba (szotápanna). Tanaiban a hangsúly a Szatipatthana-szuttán van – ezek ősi tanok a betekintés kifejlesztésére, a manapság divatos „mindfullness” alapjai –, illetve a tudatosság használatán, hogy elérjük a belátást az „én” mindig változó, állandótlan természetébe.
Betekintést jelent a létezés három igaz jellemzőjébe, ami nem más, mint az éntelenség, a szenvedés (és elégedetlenség) és az állandótlanság. Ez a fajta meditáció mindezt – többek között – a lélegzés tudatosságával éri el.
A vipasszanát az alábbi módokon lehet gyakorolni
- Befelé figyeléssel
- Elmélyedéssel
- A testrészek érzéseire való figyeléssel
- Az elmúláson való merengéssel
- Elemző meditációval és belső megfigyelésekkel