„Mai rohanó világunkban” – ezt a kifejezést már a nyolcvanas években is használták, és alig tudom elképzelni, az akkor élő emberek mit mondtak volna mai, 2019-es világunkra. Laptopok, okostelefonok és a kütyükön érkező konstans információhalmaz – tölts le egy új alkalmazást, válaszolj az emailre, írtam cseten, küldtem fotót: állandóan bombáz minket a digitális világ. Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk vele, hogy a boldogsághoz egy lassabb élet vezet, nem igazán törjük magunkat ennek érdekében. Pedig a mindfullness, azaz a tudatos élet fogalma már begyűrűzött a köztudatba.
A gyakorlatok eltérőek lehetnek a különböző modern buddhista tanítások hagyományaiban, de a fő célja mindegyiknek a betekintés kialakítása, amelyhez az élet átmenetiségén való elmélyülést és a tudatos légzés technikáját használják. Ehhez semmi különleges dologra nincs szükségünk, mindössze arra, hogy megfigyeljük a légzésünket. Ennek két alkalmazott fajtája az ülő és sétáló meditáció. A testrészek érzéseire való összpontosítás által bepillantást lehet nyerni az állandótlanság természetébe, illetve az érzések keletkezésébe és elmúlásába.
A vipasszaná egy nagyon gyengéd, de rendkívül alapos meditációs technika, amelynek célja felettébb magasztos és hosszú évek kellenek ahhoz, hogy elérjük, ezért célszerű „kicsiben” kezdeni.
Először csak egy rövid intervallumot próbálj meg teljes tudatosságban megélni, utána pedig egyre hosszabbakat, míg végül el lehet jutni oda, hogy az egész életed így éld.
A buddhizmus végső célja a belső béke, a harmónia elérése életünk átmeneti állapotával, tökéletlen valónkkal és az elkerülhetetlen elmúlással kapcsolatban. Ha a vipasszanát kitartóan gyakoroljuk, nemcsak koncentrációnk fejlődik, de erkölcseink és életmódunk átalakításával környezetünk és önmagunk számára is harmonikusabbá válunk. Az egyre tisztább tudat által a bölcsesség is megjelenik, és azzal, hogy elfogadjuk az állandó átmenetiséget és az elmúlás természetességét, ki tudjuk tárni tudatunkat.
Kép forrása: calebming/Depositphotos.com