A terápia hosszú és fájdalmas munka volt
Nem azért, mert a terapeutám állandóan a múltban vájkált, hanem mert fokozatosan rá kellett néznem olyan dolgokra, amelyeket addig inkább elhessegettem. Be kellett ismernem magamnak, hogy bizonyos élmények valóban fájtak. Hogy vannak hiányok, amelyeket nem lehet azzal eltüntetni, hogy „minden családban vannak problémák”. Hogy a szeretet és a sérülés nem zárják ki egymást.
A nehéz helyzeteken, azokon a pontokon, amikor legszívesebben elfordítottam volna a fejemet és bezárkóztam volna a tagadás elefántcsont-tornyába, egy kép segített át: hogy egy napon majd valóban őszinte, egyenes kapcsolatom lesz a szüleimmel, amiben tényleg a legfőbb bizalmasaim lehetnek, és nyugodtan fordulhatok hozzájuk minden fájdalmammal.
Évekig készültem arra a beszélgetésre, amelyről azt hittem, majd közelebb visz minket egymáshoz. És talán éppen ezért fájt annyira, amikor végül nem azt kaptam, amire számítottam.
Nem kíváncsiság fogadott. Nem párbeszéd. Nem közös megoldáskeresés. Helyette sértettség érkezett. Mártírszerep. Olyan mondatok, amelyekből azt éreztem: az én fájdalmam helyett nekem kell vigasztalnom őket azért, mert egyáltalán szóba mertem hozni a témát. Mintha a problémát nem azok a dolgok jelentették volna, amelyek történtek, hanem az, hogy beszélni akartam róluk. Olvass még a témában
„Nem főznek, nem akarnak gyereket, nem jó nekik semmi” – A mai férfiak miért utálják a nőket?
„Anya halála óta, azaz tíz éve nem beszélünk” – Miért távolodnak el a testvérek a szülők halála után?
A szorongásod talán nem az ellenséged: a családállítás meglepő magyarázata
„Minél zaklatottabb vagyok, a férjem annál inkább semmibe vesz” – ez nem ritka dinamika, de mi az oka?
Az ember ilyenkor hajlamos még jobban próbálkozni. Talán rosszul fogalmaztam. Talán nem a megfelelő pillanatot választottam. Talán még türelmesebbnek kellene lennem. Talán ha jobban elmagyarázom…
Sokáig én is ezt csináltam. Újabb és újabb köröket futottam ugyanazon a pályán, mindig abban bízva, hogy ezúttal más lesz a vége. Hogy ha elég empatikus vagyok, elég megértő, elég higgadt, akkor végre megérkezünk valahova.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
