A gyerekkor köde és a kamaszkor első árnyai
Ha őszinte vagyok, a korábbi évek nehézségei már szinte teljesen elmosódtak. Az átvirrasztott éjszakák, a véget nem érő hasfájások, az óvodai vírusmaratonok már egyáltalán nem fájnak úgy, mint akkor. Nem azért, mert nem viseltek meg, hanem mert annyi minden jó is történt közben.
Valahogy családdá értünk, megerősödtünk, közösen kezdtük élvezni az életet, és egyszerűen nem maradt bennem rossz lenyomat a múltról.
Talán ezért is reménykedem abban, hogy egyszer majd a kamaszkorra is így nézek vissza. Még csak a kapujában állunk, de már most érzem, mennyire ismeretlen megint minden. A kislányom teste és lelke egyszerre kezd átalakulni. Vannak napok, amikor olyan érzékeny, mintha minden mondatom külön neki célzott támadás lenne, hiába van mögötte a legjobb szándékom és a legnagyobb türelmem. Néha be nem áll a szája, néha meg mintha tudatosan láthatatlan falat húzna maga köré. Tudom, hogy ez rendben van, és én is megtapasztaltam, hogy a pubertás mivel jár. Csak attól, hogy ezt tudom, még nem lesz könnyebb, mert most nem a tankönyvi példa, hanem a saját lányom áll előttem, akinek nyilván másfajta kamaszkort szánok, mint ami nekem jutott.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
