Július volt, az a fajta fullasztó nyár, amikor az ember már reggel kilenckor izzad, mire kiviszi a szemetet. Akkor még simán rá tudtam fogni mindenre a hőséget. Arra is, hogy Zoltán minden kora este megfürdött, ahogy hazaért a munkából. Pedig tizenkét éve voltunk együtt, és addig soha nem volt ilyen szokása.
Eleinte tényleg nem gondoltam bele. Ki csodálkozna azon, hogy valaki lezuhanyozik egy izzasztó munkanap végén? Csak közben elkezdtem észrevenni apró dolgokat, amiket külön-külön meg lehetett magyarázni, de együtt már furán illeszkedtek egymáshoz. A telefonját mindig arccal lefelé tette az éjjeliszekrényre. Munkahelyi értekezletei hirtelen hét óráig húzódtak, pedig azelőtt fél ötkor mindig otthon volt. És az a fürdés. Mindig ugyanabban az időben, mindig ugyanolyan alapossággal, mintha egy szagot akarna eltüntetni, mielőtt mellém bújik.
Az illat, amit nem tudtam megmagyarázni
Egy este a konyhában álltam, mostam a poharakat, ő meg bejött a fürdőből törölközőben, és megcsókolt. Akkor éreztem meg először azt az illatot a bőrén, ami nem az övé volt. Nem tusfürdő, nem dezodor, hanem valami édeskés, más nő parfümjének a maradéka, amit a víz nem tudott teljesen lemosni. Megdermedtem a mosogató fölött, kezemben a pohárral, és nem szóltam semmit. Olvass még a témában
Ott álltam a mosogató előtt, és tudtam, hogy attól a perctől kezdve minden, amit mond, kétféleképpen fog hangzani majd a fejemben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
