Két hétig csak figyeltem
Két hétig figyeltem, mielőtt bármit mondtam volna. Ez volt életem legundorítóbb két hete, mert közben úgy tettem, mintha semmi sem történne, sőt, egyszer még azt is megkérdeztem tőle, hogy jó volt-e a meetingje, és bólintott, hogy igen, elhúzódott, de sikerült lezárni az anyagot. Figyeltem, hogyan teszi le táskáját mindig ugyanarra a helyre, hogyan tartja távol tőlem a telefonját, amikor üzenetet ír. Egyszer, amikor a konyhaasztalon hagyta a mobilját, mert kiment kivinni a kutyát, ránéztem a kijelzőre, és egy név villant fel, amit korábban sosem hallottam tőle.
Amikor végül szembesítettem, nem tagadta sokáig. Ült a nappaliban, a kezében egy pohár vízzel, amit nem ivott meg, és azt mondta, nem is tudja, hogyan kezdődött, hogy nem akarta, hogy csak úgy alakult a munkahelyen. Én meg ott ültem vele szemben, és furcsa módon nem a szavai fájtak a legjobban, hanem az, hogy eszembe jutott az összes este, amikor megfürdött, mielőtt hozzám bújt, és én azt hittem, ez a gondoskodás jele. Azt hittem, kímélni akar a saját izzadtságszagától. Pedig engem akart kímélni attól, hogy megérezzem rajta valaki mást.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
