Érzéketlenül
Óvatosan kezdtem ismerkedni, és végül a negyedik találkozón felhívtam magamhoz Csabát, mert rendesnek tűnt. Épp vittem tálcán a kávét, és azt láttam, hogy a nappaliban áll, és a néhai férjem keretezett fotóját fogja a kezében. Az volt az egyetlen fénykép róla a lakásban – az egyik eldugott polcon –, és meglepődtem, hogy megtalálta, illetve kicsit megütköztem azon, hogy a kezébe is vette.
Csaba felnézett a képről, elmosolyodott, és azt mondta: „Őt már eltehetjük, itt vagyok neked én.” És a képet arccal lefelé tette vissza a polcra. Ez úgy lesokkolt, hogy megtántorodtam, a kávé kiömlött a szőnyegre. Végül lerogytam a fotelbe, az arcomat a fejembe temettem, és közöltem vele, hogy távozzon. Még neki állt feljebb, hogy „sejtette, hogy még nem vagyok túl a gyászon”, és fel sem fogta, milyen undorítóan tiszteletlen dolgot tett.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
