„Azt mondta, elege van abból, hogy minden a gyerek körül forog, én pedig visszakérdeztem, hogy mégis mit vár? Hagyjam otthon egyedül a másfél éves fiamat, hogy ugyanúgy tudjunk koktélozni, mint tíz éve? A végén azt vágta a fejemhez, hogy úgy érzi, választanom kell közte és a gyerekem között, és én a gyerekemet fogom választani. Köpni-nyelni nem tudtam. Megmondtam neki, hogy én nem szeretnék választani, de ha ragaszkodik hozzá, akkor igen, természetesen a gyerekemet választom, mégis mire számított? A gyerekem nyilván mindig az első lesz. Akkor hónapokig nem keresett, azóta már újra beszélünk egymással, de a régi közelségünk soha nem tért vissza.”
