Szakértőkkel beszélgettünk arról, mikor lehet étvágytalanságunk a stressztől és mit tehetünk ezekben a helyzetekben.
Kardos Judit, pszichológus elmondása szerint az élethelyzetek folyamatos kihívást jelentenek a szervezet számára, amelyre testünk válaszreakciókat ad, vagyis alkalmazkodik.
– Normál élethelyzetben egy bizonyos optimális zónában van a kihívások és az alkalmazkodás egyensúlya, amely azt jelenti, hogy nem túl kevés és nem túl sok a bennünket ért ingerek mennyisége és erőssége, így egy dinamikus egyensúlyban, normál funkcióban tudunk működni. Az ettől eltérő helyzetekre, amikor a pszichológiai, fizikai vagy szociális természetű esemény a normálistól jobban megterheli a szervezetünket, a normálistól eltérő válaszreakcióval fog a szervezetünk válaszolni. Ekkor beindul egy speciális alkalmazkodás, amelyben a testünk felkészül az extra kihívásokra való megfelelésre. Ezeket a kihívásokat nevezzük más néven stressznek és a rájuk adott válaszokat stressz reakcióknak – magyarázta a szakember. Olvass még a témában
A jó stressz is lehet megterhelő
A pszichológustól megtudtuk, hogy a stressz nem feltétlenül negatív esemény, hiszen létezik eustressz is – jó stressz, pozitív életesemények, történések –, és distressz is – rossz stressz, negatív életesemények és történések. Mindkét stressztípus megterhelheti a szervezetünket, attól függően, hogyan reagálunk rá.
– A stressz tehát egy olyan állapot, amely sokféleképpen érhet minket, és a szervezetben egy körülírható fizikai és pszichés változást okoz. Megjelenésével a szervezet felkészül a kihívásokra az idegrendszer és a hormonális rendszer által irányítva. Mivel ez az alkalmazkodás extra energiaigényes, a szervezet mozgósítja az energiatartalékait és az alapműködés bizonyos működéseit pedig korlátozza, melyek közé tartozik az emésztés is. Ez az alkalmazkodás lezajlódhat gyorsan és elhúzódhat hosszan, különösen megterhelve ezzel a személyt – fogalmazott Kardos Judit.
A különböző nehéz élethelyzetek – különösen a gyász –, amely extrém terhelés és kihívás a szervezetnek, már önmagában is elindítja a normál működéstől eltérő reakciókat.
– Ennek az egyik tünete az étvágytalanság, amely egy darabig normális reakciónak tekinthető, azonban ha hossza elhúzódik és a személy nem képes a kvázi normál működéshez időben visszatérni, a környezetnek közbe kell avatkozni. Különösen fontos a folyadékpótlás ilyen esetekben, és érdemes többször-keveset elvvel fordulni az étvágytalan személy felé. Ha néhány nap után sem hajlandó ételt elfogadni, akkor feltétlenül segítséget kell kérni. Társas támogatással és/vagy szakemberrel lehet segíteni abban, hogy a hosszantartó alultápláltság ne vezessen erős legyengüléshez – tette hozzá a pszichológus –, és egyéb szövődményekhez.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
