De persze ez nem csak a szórakozásra igaz, hanem bármire: a munkára, a barátságokra, a szerelemre… A filmekben mindig a legváratlanabb pillanatokban találkozik a főszereplő élete szerelmével, vagy fut össze egy ismeretlennel, aki megváltoztatja az életét. Én pedig emiatt (na meg nem utolsó sorban az élénk képzelőerőmnek köszönhetően) gyakran álmodoztam ilyenekről. Csakhogy ez szépen lassan ördögi körré nőtte ki magát, hiszen a spontán dolgok akkor történnek, ha nem számítasz rá – én pedig pont emiatt mindenre felkészülten várakoztam.
Vagyis, mondjuk inkább úgy, hogy minden kisebb-nagyobb eseményt elképzelek a fejemben, hogy semmi se érjen váratlanul. Erre nincs is jobb példa annál, amikor nyár végén összefutottam a volt barátommal, Ádámmal. Előtte hetekig, sőt (kit akarok átverni?), hónapokig gyakoroltam a tökéletes monológot, amitől egyszerre tűnök boldognak és magabiztosnak, miközben ő rájön, hogy élete legnagyobb hibáját követte el a szakításunkkal. Nos, élőben a dolog leginkább úgy hangzott, mintha beszélni is elfelejtettem volna azóta, hogy szétmentünk. A képzeletem és a belső monológjaim viszont olyanok, mint egy megnyitott csap: egyszerűen képtelen vagyok elzárni őket. A héten pedig valahogy megtriplázódott a dolog, csakhogy a napjaim közel sem úgy alakultak, ahogy én azt a fejemben olyan szépen kiterveltem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
