Vagyis, mondjuk inkább úgy, hogy minden kisebb-nagyobb eseményt elképzelek a fejemben, hogy semmi se érjen váratlanul. Erre nincs is jobb példa annál, amikor nyár végén összefutottam a volt barátommal, Ádámmal. Előtte hetekig, sőt (kit akarok átverni?), hónapokig gyakoroltam a tökéletes monológot, amitől egyszerre tűnök boldognak és magabiztosnak, miközben ő rájön, hogy élete legnagyobb hibáját követte el a szakításunkkal. Nos, élőben a dolog leginkább úgy hangzott, mintha beszélni is elfelejtettem volna azóta, hogy szétmentünk. A képzeletem és a belső monológjaim viszont olyanok, mint egy megnyitott csap: egyszerűen képtelen vagyok elzárni őket. A héten pedig valahogy megtriplázódott a dolog, csakhogy a napjaim közel sem úgy alakultak, ahogy én azt a fejemben olyan szépen kiterveltem.
1. Az a bizonyos hétfő reggel: elképzelés
Mivel a lánybúcsú és az esküvő miatt nem sok időm jutott mostanában a pihenésre, úgy terveztem, hogy vasárnap még azelőtt elalszom, hogy felvillanna 0:00 a telefonom kijelzőjén. Reggel aztán friss és üde leszek, varázsolok néhány hullámot a hajamba, és pont úgy indulok el a megállóba, hogy ne kelljen élsportoló módjára rohannom a villamos felé.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
