Minden megváltozott: karácsony gyerekként és felnőttként

Felnőttként nem írsz levelet a Jézuskának, hogy "áhh, most nem kérek ajándékot, inkább szállj be légyszi a fogászati kezelésembe."
Egy bizonyos korig még valóban elhitted, amit a szüleid állítottak: a bezárt ajtó mögött apa tényleg éppen a Jézuskával beszélget, hogy hogyan is viselkedtél az adott évben, és hogy ezért milyen ajándékot érdemelsz. Azok voltak a legboldogabb idők!

Gyermekként elég volt csak hátradőlve várni a finomságokat. Nézted, mennyit sürgölődik anyukád, nagymamád a konyhában, azonban komolyabban nem is gondoltál bele, mennyi fáradsággal jár az ünnepi menü elkészítése. Az alapanyagok beszerzése, előkészítése, a tálalás, a mosogatás… A te feladatod csak annyi volt, hogy a szobában várd a bűvös mondatot: Kész az ebéd! Esetleg a sürgetés hálátlan feladatát is magadra vállaltad, és ötpercenként megkérdezted, hogy "mikor lesz már kééész?" Most már viszont egy hősként tekintesz az anyukádra, hogy minden évben végigcsinálta az ünnepi "tortúrát", de közben mégis visszasírod azt a – te szemszögedből – nyugodt időszakot. Felnőttként maga a karácsonyi ebéd/vacsora tulajdonképpen már csak a végső megpihenés az egész napos főzést követően.