Véleménycikk: Schuszter Borka
40 körül feltűnt, hogy egyre több barátnőm csináltat meg magán valamit. Nem is mindegyik esetben nevezném ezt kimondottan plasztikai műtétnek, de maradjunk annyiban, hogy ezekhez a beavatkozásokhoz általában kell valamilyen tű vagy szike. Van, aki a szemöldökén igazíttatott műtéti úton, más egy kis hialuronsavat tetetett az ajkaiba, megint más feszesítő szálakat húzatott az arcába.
És ami nekem ebben különösen szimpatikus, hogy egyikük sem csinál úgy, mintha valami titkos műveletben vett volna részt.
Amikor lefoglalják az időpontot, izgatottan felhívnak. Megbeszéljük, hová mennek, mit szeretnének, mit mondott az orvos, mikor lesznek újra a régi (vagy remélhetőleg annál is jobb) formájukban. Sokszor én vagyok az első, aki átmehet megnézni az eredményt, és együtt állapítjuk meg a fürdőszobai tükör előtt, hogy „na, ez tényleg szép lett”, vagy éppen azt, hogy „jó, ehhez még várjunk két hetet”. Olvass még a témában
Rákényszerítettem magam, hogy unatkozzak, és meglepően jó dolgok származtak belőle
Ezt hozza 2026. augusztus 16. a numerológia szerint: belső bölcsesség és elmélyülés
Tudsz nemet mondani? Teszteld, mennyire egészségesek a személyes határaid!
Csak akkor jöttem rá, mennyire boldogtalanná tett a folytonos hajtás, amikor abbahagytam
És szerintem ez jó dolog
Már önmagában az is, hogy beszélünk róla. Nem azért, mert szerintem mindenkinek szüksége van plasztikai beavatkozásra. Egyáltalán nem gondolom ezt. Sőt, azt sem hiszem, hogy a természetes öregedéssel bármi baj lenne. Van, aki nem akar változtatni magán, és ezt ugyanúgy teljesen rendben lévő döntésnek tartom, mint azt, amikor valaki szeretne.
Talán éppen ez lenne a lényeg: mindkettő legyen normális.
Mert most egy furcsa kettős mércén libikókázunk, és lassan mindenki kezd elszédülni benne. Óriási nyomás nehezedik a nőkre, hogy minél tovább őrizzék meg a fiatalos, sima, hamvas külsőjüket. Rengeteg időt, pénzt és energiát fordítunk arra, hogy valahogy megfeleljünk ennek az elvárásnak. Közben viszont, ha valaki ténylegesen tesz is ezért, gyakran úgy érzi, ezt jobb titokban tartani.
Mintha volna valami szégyellnivaló abban, hogy megcsináltatott valamit
Szerintem ez a titkolózás ráadásul egyáltalán nem segít azokon sem, akik nem szeretnének beavatkozást. Éppen ellenkezőleg.
Amikor látunk valakit az Instagramon tökéletesen feszes bőrrel, telt szájjal és hibátlan arccal, de fogalmunk sincs arról, hogy mindez mögött milyen kezelések vannak, könnyen kialakulhat bennünk az érzés, hogy másoknak ez egyszerűen természetesen sikerül. Hogy valahogy mi öregszünk rosszul. Hogy nálunk van a hiba, ha jobban látszanak a ráncaink, vékonyabb lett az ajkunk vagy megereszkedett az arcunk.
Pedig sokszor egyszerűen csak más döntéseket hoztunk.
Ha a barátnőm azt mondja, hogy „igen, most feszesebb a bőröm, de azért, mert kollagénszálakat tetettem be”, számomra ebben nincs semmi kiábrándító. Éppen ellenkezőleg. Sokkal reálisabbá teszi azt, amit látok.
Ugyanígy szerintem az is rendben van, ha valaki megmutatja az első napokban feldagadt arcát, és elmondja, hogy bizony, most még nem úgy néz ki, mint a végeredmény fog. Ettől az egész kevésbé lesz valami titokzatos, elérhetetlen dolog, és inkább egy konkrét döntés lesz a sok közül.
Ráadásul az őszinteség azt is lehetővé teszi, hogy ne csináljunk úgy, mintha a külsőnk változatlansága valami erkölcsi teljesítmény lenne.
Nem vagyok jobb attól, hogy nem csináltattam meg az arcomat (még, de soha ne mondd, hogy soha). A barátnőm pedig nem lesz kevésbé természetes vagy kevésbé önazonos attól, hogy egy kis segítséget kért hozzá.
Lehet valaki büszke a ráncaira. Lehet valaki büszke a botox eredményeire. Nem az a fontos, hogy ugyanazt válasszuk. Hanem hogy végre ne érezzük úgy: bármit is választunk, magyarázkodnunk kell érte.
✨KisokosAngyalszámok111, 444, 777 jelentése→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
