Van egy testvér a családban, akit sosem kell félteni. Aki jó jegyeket hoz haza, nem balhézik, megérti, ha épp nincs rá idő, és csendben elpakolja a saját problémáit, mert úgyis van elég baj a háznál. Ezt a gyereket sokáig szinte észre sem vették a kutatók, pedig a családterápiás szakirodalom egyre gyakrabban ír róla.
Honnan ered a fogalom
A kifejezés olyan családokból indult, ahol az egyik gyereknek komoly, gondozást igénylő problémája van: krónikus betegség, fogyatékosság, súlyos magatartászavar vagy szenvedélybetegség. A szülői figyelem, energia és idő nagy része érthető módon erre a gyerekre összpontosul, hiszen az ő helyzete tűnik sürgetőnek. A családterapeuták megfigyelése szerint a testvér, akinél „nincs gond”, ezt a helyzetet gyakran úgy oldja meg, hogy minél kevesebb terhet ró a szülőkre. Nem azért, mert megkérték rá, hanem mert megtanulja: az ő szükségletei másodlagosak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
