Ha megkérdezel valódi embereket a saját családi dinamikájukról, elég vegyes válaszokat kapsz. Vannak testvérek, akik elválaszthatatlanok: minden nap beszélnek, és a legkínosabb randis részleteket is megosztják egymással. Mások kapcsolata inkább udvarias, távolságtartó – vagy akár teljesen megszakadt. És még akkor is, ha nem történt semmi nagy dráma, ez teljesen normális lehet.
„Teljesen rendben van, ha a testvérek inkább barátságos ismerősökként működnek, akiknek átfed az életük” – mondta a SELF-nek Erin Runt pár- és családterapeuta. „Sokan azt gondolják, hogy a kapcsolat gyakorisága egyenlő az érzelmi közelséggel.” A valóságban azonban ez sokaknál nincs így – még ha a családi sitcomok vagy a barátok hibátlan Instagram-posztjai mást is sugallnak. És emiatt bűntudatot sem kellene érezned.
Mi dönt arról, hogy egyes testvérekből legjobb barátok lesznek, mások pedig egyszerűen csak „együtt léteznek”? A családterapeuták szerint – nagyobb konfliktusok nélkül is – több tényező is szerepet játszhat. Olvass még a témában
1. Szülői hozzáállás
Vannak családok – és kultúrák –, ahol a szülők tudatosan nevelik úgy a gyerekeiket, hogy szoros kapcsolatuk legyen: vigyázzanak és számítsanak egymásra, tekintsék egymást természetes szövetségesnek. Lehet, hogy anyukád mindig ragaszkodott hozzá, hogy vidd magaddal a húgodat a játszótérre, vagy a bátyád tanított meg úszni, biciklizni, vezetni.
Runt szerint az ilyen korai élmények – a támogatás, az együttműködés – csendben, de mélyen befolyásolhatják, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a testvérek felnőttként.
