Véleménycikk: Schuszter Borka
Nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy az önszeretet fontos. Sőt, talán az egyik legfontosabb dolog, amit magunknak adhatunk. A képesség, hogy ne csak másokkal legyünk türelmesek és megértőek, hanem saját magunkkal is, szó szerint megváltoztathatja az életünket. Hogy tudjuk értékelni az eredményeinket, megbocsássuk a hibáinkat, és ne kizárólag a teljesítményünk alapján határozzuk meg az értékünket – ez talán az élet egyik célja lehet.
Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban érzem úgy, hogy valami félrement. Nem elég ugyanis, hogy az önszeretet valami olyasmi, amit nem tanultunk meg gyerekkorban, és most felnőttként kell megbirkóznunk vele, de az önszeretetből még iparág is lett. Egy hatalmas piac, amely könyveket, kurzusokat, workshopokat, táplálékkiegészítőket, naplókat, alkalmazásokat és életmódprogramokat próbál eladni nekünk. Az üzenet látszólag pozitív: törődj magaddal.
A probléma csak az, hogy ezek a hirdetések sokszor azt sugallják: ha nem veszed meg ezt (is!), nem törődtél eleget.
Mindig van még egy szokás, amit fel kell venni. Még egy reggeli rutin. Még egy vitamin. Még egy tanfolyam. Még egy módszer, amivel jobb, tudatosabb, egészségesebb, produktívabb és kiegyensúlyozottabb emberré válhatunk. Olvass még a témában
A csapda, amibe belesétálunk
És miközben az önszeretet nevében próbálunk fejlődni, észre sem vesszük, hogy egy csapdába sétálunk bele: ezeknek a cégeknek ugyanis nem az a célja, hogy jól érezzük magunkat, és többé ne legyen szükségünk rájuk. Ezeknek a cégeknek az a célja, hogy vágyódjunk egy ígért jobb állapotra, és hajlandóak legyünk fizetni is érte.
Én is sokáig benne voltam ebben. Olvastam könyveket, hallgattam podcasteket, követtem szakértőket és influenszereket. Mindenhol azt láttam, hogy van még min javítani. Lehetnék tudatosabb anya. Hatékonyabb munkavállaló. Fittebb nő. Nyugodtabb ember. Jobb partner. Jobban szervezett, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb.
Elsőre ez inspirálónak tűnt. Aztán egy ponton rájöttem, hogy már nem fejlődök, csak ostorozom magam. Minden új tanács azt erősítette bennem, hogy valami hiányzik. Hogy valamit rosszul csinálok. Hogy valahol még mindig nem vagyok elég.
Ha szomorú voltam, azonnal meg akartam javítani magam. Ha csalódott voltam, kerestem a technikát, amivel gyorsabban túlléphetek a csalódottságomon. Ha elfáradtam, azon gondolkodtam, milyen új szokás hiányzik még az életemből, amitől majd kipihentebb leszek.
Pedig néha teljesen rendben van néhány napig szomorúnak lenni. Csalódottnak lenni. Kimerültnek lenni. Nem minden rossz érzés egy hibaüzenet, amit azonnal ki kell javítani. Néha egyszerűen csak emberi reakciók arra, ami éppen történik velünk.
Az önszeretet-ipar azonban sokszor úgy működik, mintha a negatív érzelmek létezése önmagában probléma lenne. Mintha a cél az lenne, hogy folyamatosan jól érezzük magunkat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
