Az anyasággal kapcsolatban az egyik legnagyobb hazugság, amit eladtak nekünk, az az, hogy ha eléggé szeretjük a gyerekeinket, akkor mindent meg akarunk nekik adni – és nem számolhatjuk, hogy mennyit költünk erre. És persze a gyerekeinek mindent meg akar adni az ember – de úgysem tud.
Pont erre épül az egész „mom guilt”, vagyis az anyai bűntudat iparága. Arra a folyamatos érzésre, hogy nem vagyunk elég jók. Nem vagyunk elég türelmesek, elég jelenlévőek, elég kreatívak, elég tudatosak, elég fejlesztő szemléletűek, elég egészségesek, elég elfoglaltak vagy éppen elég ráérősek.
Bármit csinálunk, valahol mindig van egy cikk, egy influencer vagy egy szakértő, aki szerint lehetne jobban. És akik persze ebből elképesztő pénzeket keresnek.
Nem véletlen, hogy az anyaság köré ma már komplett fogyasztói univerzum épült. Alvástanácsadók, fejlesztő játékok, Montessori-eszközök, hordozási tanfolyamok, szenzoros dobozok, „helyes” hozzátáplálási kurzusok, tökéletes uzsonnásdobozok, digitális detox programok és persze végtelen mennyiségű online tartalom arról, hogyan ne rontsuk el a gyerekünket. Olvass még a témában
Minden mögött ugyanaz az üzenet húzódik: ha igazán jó anya vagy, akkor ezt meg fogod venni
Persze önmagában nem a termékekkel vagy az egyes szakemberekkel van a gond. Rengeteg valóban segíthet egy nehéz időszakban, és az is nagyszerű, hogy ma már sokkal több információ áll a rendelkezésünkre a gyerekek egészségéről, testi-lelki fejlődéséről, mint akár csak a mi anyáink idejében volt. A gond az, amikor az egész rendszer a szorongás fenntartására épül. Amikor egy anya már nem azért vesz meg valamit, mert szüksége van rá, hanem mert fél attól, mi történik, ha nem teszi.
És lássuk be, lehet, hogy van előnye annak, hogy az interneten egész közösségeket érhetünk el, ha segítségre van szükségünk, megvan ennek az árnyoldala is. Régen maximum a szomszéd vagy az anyós szólt bele abba, hogyan neveled a gyerekedet. Ma viszont több száz ember életébe látunk bele naponta. És ezek az életek általában gyanúsan rendezettek.
A háromfogásos, bio alapanyagokból készült vacsora, az érzékenyítő mesekönyvek tökéletesen rendszerezett polca, az ötletes kézműves programok a gyerek, aki mosolyogva eszi a chia magos zabkását bézs színű ruhában egy fényárban úszó nappaliban mind azt az érzést kelthetik bennünk, hogy mi nem vagyunk elég jók – pedig a mi gyerekünk is megérdemelné, hogy tökéletes szülők legyünk.
Hiába tudjuk, hogy ez csak a social media hamis képe, és a valóság nem ilyen. A valóságban rengeteg anya a túlélésért küzd. Próbál dolgozni, háztartást vezetni, mentálisan egyben maradni, figyelni a gyerekére, néha aludni is. És amikor este fáradtan görgeti a telefonját, azt látja, hogy mások valahogy sokkal jobban csinálják. Pedig valószínű, hogy csak jobban csomagolják.
A mom guilt kultúra veszélye
Az egyik legveszélyesebb része a mom guilt kultúrának szerintem az, hogy teljesen hétköznapi dolgokat is morális kérdéssé emel. Tápszer vagy szoptatás. Bölcsőde vagy otthonmaradás. Mesenézés vagy képernyőmentesség. Mirelit halrudacska vagy bento boxba rendezett mini palacsinta. Minden döntés mögé bekerül valamilyen erkölcsi töltet. És ettől az anyák állandó készenléti állapotban élnek, folyamatos bűntudattal, és abban reménykedve, hogy talán egyszer elérik a „jó anya” szintet.
Nem lebeszélni akarlak arról, hogy elmenj egy tanfolyamra, megvegyél egy eszközt vagy tanácsot kérj a számotokra megfelelő rutin kialakításában. Csak azt mondom, hogy ha nem érzed úgy, hogy „tökéletes” az életetek, de stresszelj ezen. Kérj segítséget abban, amiben valóban úgy érzed, segítségre van szükséged, de ne abban, amiben egy Instagram poszt mondja, hogy fejlődnöd kellene.
Mert bár még az is lehet, hogy igaza van, elárulok egy titkot: a gyerekeknek nem tökéletes anyára van szükségük, hanem elég jóra. Olyanra, aki néha fáradt. Néha türelmetlen. Néha rendel pizzát vacsorára. Néha nem akar fejlesztő játékot barkácsolni vécépapír-gurigából.
És tudom, hogy ezt könnyű leírni, de nehezebb megélni. Mert a bűntudat sokszor belülről jön. A legtöbb anya tényleg mindent jól akar csinálni. Pont ezért ennyire könnyű rájuk építeni egy egész iparágat.
A mom guilt biznisz ugyanis nem termékeket ad el igazán, hanem megnyugvást. Azt az ígéretet, hogy ha ezt a módszert követed, ezt a könyvet elolvasod vagy ezt a kurzust megveszed, akkor talán egy pillanatra kevésbé fogsz aggódni amiatt, hogy elrontasz valamit.
De elrontani valamit teljesen természetes, és lássuk be: a leghasznosabb, amit a gyerekünknek megtaníthatunk, hogy nem kell tökéletesnek lennie, és nem kell folyton nyomás alatt tartania magát. Talán egy huszadik mindent tudó könyv megvásárlása helyett megpróbálhatjuk elfogadni, hogy jobbat teszünk neki azzal, ha ebben mutatunk példát.
