Magyarországon az elmúlt időszakban ismét előtérbe került egy sokunk számára kiemelten fontos kérdés: mennyire kellene valódi választási szabadságának lennie egy nőnek a szülés körülményeiben, azon belül is abban, hogy kinél hozza világra a gyermekét.
A téma különösen érzékeny, hiszen egyszerre érinti az egészségügy rendszerét, a biztonság kérdését, a bizalmat, és végső soron az élet egyik legmeghatározóbb pillanatát.
2021-től az állami szülészeti ellátásban megszűnt a szabad orvosválasztás lehetősége, ezzel együtt pedig a hálapénz rendszere is kikerült a gyakorlatból. Azóta a nők az aktuálisan ügyeletben lévő orvos és szülésznő segítségével hozhatják világra a gyermeküket. Olvass még a témában
Egy dolgot biztosan látok: ez a döntés a mindennapokban sok nő számára egy jóval összetettebb, akár az egész életükre is kiható személyes döntésekkel és bizonytalanságokkal teli helyzetet hozott.
Amikor a kérdés már rólam is szól
Fiatal nőként, de már harminchoz közeledve egyre többeket érint közvetlenül a gyermekvállalás gondolata. Engem is.
Ez az életkor sokszor már nem csak az elméleti gondolkodásról szól, hanem arról, hogy a döntések lassan valós irányt vesznek. És ezekben a döntésekben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, milyen biztonságérzet társul a gyermekvállalás intézményi hátteréhez.
Az elmúlt évek tapasztalatai, a közbeszédben megjelenő történetek, és a saját egészségügyi élményeim mind azt erősítették bennem, hogy a bizalom szerepe nagyobb, mint talán bármikor.
A bizalom nem magától értetődő
Ma Magyarországon már egy egyszerű nőgyógyászati ellátásnál is sok nő számára fontos döntés, hogy kihez fordul.
Nem arról van szó, hogy „bárki jó lesz, mert ez a szakmája”, hanem arról, hogy az ember igyekszik tájékozódni, meghallgatni vagy elolvasni más páciensek véleményét is, és több szempont alapján dönteni.
A magam részéről úgy érzem, ez nem a bizalmatlanságról szól, inkább egyfajta óvatosság, ami az elmúlt évek tapasztalataiból is táplálkozik.
Ebben a helyzetben a szülés, mint az élet egyik legintenzívebb, legérzékenyebb eseménye, különösen nagy hangsúlyt kap.
A rendszer és a személyes élmény közötti feszültség
A szabályozás célja sok szempontból érthető: átláthatóbb rendszer, egységesebb ellátás, a hálapénz visszaszorítása.
Ugyanakkor szerintem figyelembe kellene venni azt is, hogy mit jelent ez valakinek a saját életében. Mert lehet, hogy egy éppen ügyeletben lévő orvosnak és szülésznőnek az már a héten is a sokadik szülése, nemhogy a pályája kezdete óta, de annak az édesanyának, aki ott van, egy olyan élmény, ami azt hiszem, örökre vele marad.
A szemem is könnybe lábad, ha belegondolok abba, mennyi borzalmas szülőszobai történetet hallottam már, köztük olyanoktól is, akiket személyesen is ismerek. Hogy hányan nem voltak olyan szerencsések, hogy tisztelettel, kedvesen beszéljenek velük. Hányan nem kaptak válaszokat a megannyi bennük felmerülő kérdésre.
És hány olyan édesanyának vannak olyan fizikai és lelki fájdalmat is magában foglaló szülési élményei, amiket sok esetben egy kis odafigyeléssel, emberséggel talán el lehetett volna kerülni.
Az a kérdés, hogy egy nő mennyire érzi azt, hogy valóban van beleszólása abba, kire bízza magát egy ilyen helyzetben, nem pusztán szervezési kérdés. Ez a biztonságérzet kérdése is. És a biztonság nem csak azt jelenti, hogy szakmailag megfelelő ellátást kap valaki, hanem azt is, hogy emberileg biztonságban érzi magát.
Hogy nem szenved el egy akkora lelki törést, ami hetekig, hónapokig vagy akár élete végéig kísérteni fogja.
Miért nem mindegy, ki áll ott a szülésnél?
A szülés során a nők gyakran fokozott fizikai és érzelmi kiszolgáltatottságot élnek meg. Éppen ezért sok nő számára nem mindegy, hogy egy ismeretlen ügyeletes orvos vagy egy előzetesen megismert, kiválasztott szakember van jelen.
Ez a legtöbbünk számára nem a szakmai tudás megkérdőjelezése, hanem a bizalomról szóló döntés. A bizalom pedig sokszor nem automatikus, hanem felépített kapcsolat eredménye.
Magán vagy állami? Egy kényszerű választás érzete
Ma már sok nő fejében ott van az a gondolat, hogy ha valódi választási lehetőséget és kiszámíthatóbb körülményeket szeretne, akkor a magánellátás felé kell fordulnia. Ez azonban sokak számára súlyos anyagi kérdés is, nemcsak elvi döntés.
Így alakul ki az az érzés, hogy a választás szabadsága nem mindenki számára elérhető ugyanolyan módon.
A legfontosabb adott – de mi van azon túl?
Nem arról van szó, hogy szerintem egy rendszer önmagában jó vagy rossz lenne. Inkább arról, hogy egy olyan élethelyzetben, ami ennyire meghatározó, jó lenne, ha minél több nő érezhetné azt, hogy van valódi beleszólása abba, kivel éli át ezt az élményt.
A legfontosabb minden esetben az, hogy az anya és a baba biztonságban legyenek. Ez nem kérdés.
A kérdés inkább az, hogy ezen túlmenően mennyi döntési szabadság fér bele egy olyan rendszerbe, amely alapvetően mindenkit egyformán kívánna ellátni.
A bizonyosságtól az elbizonytalanodásig
Bennem – és érzésem szerint sok más nőben is – ez a helyzet már önmagában is felveti azt a kérdést, hogy szeretnénk-e egyáltalán gyermeket vállalni ilyen körülmények között. Én például korábban, a szabad orvosválasztás eltörlése előtt teljesen biztos voltam abban, hogy igen, sőt, többgyerekes anyukaként képzeltem el magam a jövőben.
Ma viszont azt érzem, hogy ami jelenleg a szülés körül zajlik és ahogyan a lehetőségek alakulnak, az inkább elbizonytalanít és elriaszt, mintsem megerősíti bennem ezt a döntést.
A szabályok és a személyes sorsok határán
Lehet-e egy rendszer egyszerre igazságos és emberközeli?
Lehet-e úgy egységesíteni, hogy közben ne vesszen el a személyes döntés súlya és szabadsága?
Ma még nincs bennem minden kérdésre a végleges válasz, de egy gondolat már régóta rendíthetetlenül velem van: nem szabad elvenni a választás lehetőségét ott, ahol az még biztonságosan meghozható lenne.
Nem gondolom, hogy minden részletben szabad választásnak kell érvényesülnie. De azt igen, hogy addig a pontig, amíg ez nem veszélyezteti az anya és a baba biztonságát, a döntés joga ne kerüljön ki a nők kezéből.
Mert ahol a választás teljesen eltűnik, ott nemcsak egy lehetőség vész el – hanem valami abból is, ahogyan egy nő biztonságban tudja érezni magát az élet egyik legmeghatározóbb pillanatában. Ez pedig akár élethosszig tartó súlyos következményekkel is járhat.
