A szleng elkerülhetetlen. A számítógép megjelenése előtt a szleng inkább a rovott múltú emberek sajátja volt, vagy épp a „menőzni” akaró fiataloké. A számítógép, az internet viszont mindent megváltoztatott…
Spontán nyelvújulás, de kell-e ez nekünk?
A kérdés kissé idejétmúlt, ugyanis a most felnövő generáció már napi szinten, mindenhol használja a számítógépes „szlenget”. Ez többnyire rövidítésekből áll.
A közösségek sajátos szavai bizonyos mértékben fedik egymást, terjedésük ízlés kérdése többnyire. A szleng mára sokszorosan túlnőtt a börtön szlengből kialakult utcai szleng kategóriából.
Nagyon úgy tűnik, hogy szükség van rá, hiszen az összetartozás érzését adja, elkülönít bizonyos közösséget a többitől.
Amire viszont nincs szükségünk, hogy csodás, eredeti, páratlan szókinccsel rendelkező nyelvünk feledésbe merüljön. Tehát, csak akkor jó móka a szleng, ha anyanyelvünk szépsége, sajátossága megmarad.
„Verbális lázadás a hierarchia ellen, és igazságtevés a humorral”
A szleng több dolog miatt népszerű. Leegyszerűsít, „korszerűsíti” a szavakat, feszegeti, és egyben tompítja a tabufogalmakat, ugyanakkor nevén is nevezi a dolgokat.
Szándékosan hoz létre hibás szavakat, mely többnyire humoros, így „könnyebb” használni őket mondjuk egy kínos helyzetben.
A szlengben ott van az érzés, hogy nem minden a fennköltség, nem feltétlenül kell mindig, körömszakadtáig kapaszkodni a tökéletességhez.
A szleng – és főleg annak elterjedése – egy fricska, nem csak a használónak, hanem az egész társadalomnak.
Olyan normákat szeg meg, melyek nem életszerűek, vagy csak a hétköznapokban értelmetlenül merevek. A két kulcsszó: humor és tabu.
Néhány „érdekesség” a szlengszótárból
Cserebogarak halhatatlansága – teljesen felesleges beszédtéma, Abesszin makaó – játékszabályok figyelmen kívül hagyása, ugratás, Agyelszívó – olyan, aki mindent tudni akar, tapasztalataidon élősködik, Akácos – türelmi zóna, Alsószentkegyetlen – nagyon távoli nagyon kicsi település, Asszonyverő – izomtrikó.
Betonpillangó – túlsúlyos nő, Betűleves – értelmetlen, zagyva történet, Bizsergefa – villanyoszlop, Bozótharc – áskálódás, Cs-vitamin – cseresznyepálinka.
Fehér halál – finomított cukor, Feszített húgytükrű vécé – nagyon piszkos vécé, Férfimegőrző – kocsma, Habregátor – mosógép, Hajcsizacsi – hálózsák, Hunglish – angol-magyar keverékszavak.
Mamuszkommandó – pejoratív gyűjtőnév nyugdíjasokra, Meghűl benne a takarmány – megijed, Mentálisan kihordani – elviselni valamit, Tahóvagon – divatos terepjáró, Tocsik – mértékegység, 800 millió Ft-ot jelent, Valóságfüggő – olyan ember, aki egyáltalán nem iszik.
Szavak az internet világából
Ezek a szavak már beépültek a hétköznapi nyelvbe is.
A rövidítéseket mindenki, aki az internetes játékok világában jártas, ismeri, országtól, anyanyelvtől függetlenül.
Néhány közismert közülük: Sry – bocsánat, Thx – köszönöm, WTF – What the fuck angol kifejezésből ered, igen negatív jelentésű, OMG – Oh my god, Ó Istenem, Creep – szörny, LVL – szint, MOB – szörny, N00b – ügyetlen, Pet – játékos által irányított kisállat, való életben degradáló kifejezés, Pull – csalogatás, Res – resurrection rövidítése, újjászületés, SPI – spirit rövidítése, szellemet jelent, STR – srtength – erő, WTB – venni akarok, WTS – eladni akarok.
Kalandozás
A szleng, ha nem a durva kifejezéseket, a nagyon erős nyelvtorzításokat vesszük alapul, nemcsak szükségszerű, hanem szórakoztató is tud lenni. Igen nagy fantáziáról tesz tanúságot.
Természetesen csak akkor van létjogosultsága, ha nem felejtjük el „édes” anyanyelvünket, akkor van létjogosultsága, ha a megfelelő szövegkörnyezetben használjuk.
A magyar, hétköznapi szleng némi reményt is ad, hiszen nagyfokú humorérzék, alapszókincs is kell hozzá, érzék ahhoz, hogy megfelelő szövegkörnyezetben tudjuk használni.
Ma már nincs népszerű „irodalom” nélküle, márpedig fontos, hogy az embereket újra rászoktassuk az olvasásra.
Lehetővé teszi a még árnyaltabb kifejezést, ám ez csak akkor jó, ha nem olyan szavakat helyettesítünk vele folyamatosan, aminek megfelelője már létezik.
