A szomorú valóság a szerelemről és a kapcsolatokról, hogy bármennyire is igyekszünk, az emberek érzései változhatnak. Ennek a változásnak ellenére az emberek mégis úgy dönthetnek, hogy a kapcsolatban maradnak – néha kényelemből, néha félelemből. A viselkedésük azonban megváltozik, és ez árulkodó jele lehet annak, hogy már csak fizikailag vannak jelen a kapcsolatban.
A Human Communication Research egy 2000-es tanulmánya is ezt látszik megerősíteni. Ez a kutatás megállapította, hogy amikor egy partner olyan kapcsolatban marad, amelyből legszívesebben kilépne, bizonyos stratégiákat alkalmaz, hogy „pszichológiai távolságot” teremtsen maga és a másik között. Ezek a stratégiák lehetővé teszik számukra, hogy mentálisan és érzelmileg eltávolodjanak a másiktól, és ez enyhíti a nyomást, amit az a tudat okoz, hogy egy olyan kapcsolatban ragadtak, ami nem ad már nekik semmit.
A kutatás szerzője, Jon Hess szerint három fő távolságtartó viselkedésmódot alkalmaz a partner, amikor elveszítette érdeklődését a kapcsolat iránt. Ezeket te is felismerheted, és így azt is nagyobb eséllyel veszed észre, ha ellened használja őket a partnered.
A Szerelem rovat legjobbjai minden csütörtökön a postaládádban
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Csillagjegyek: ez a tárgy szívja el az otthonod energiáját
1/3 Elkülönülés
Amikor a partner távolságot akar teremteni maga és a másik között, akkor finoman vagy nyíltan annyi elkülönülést fejez ki, amennyit csak tud; ez a távolságtartást szolgálja azáltal, hogy korlátozza a másik féllel való érintkezés mértékét. Azzal, hogy rövidek, semlegesek és közömbösek maradnak a beszélgetések, hárítják a másik partner közeledési kísérleteit - ugyanakkor mindig karnyújtásnyira távolságra tartják őket.
Emellett a melegség vagy a szeretet érezhető hiánya is jelentkezhet náluk. Az ölelések, csókok és a szex ritkává válhatnak, vagy felületesnek tűnhetnek. A szeretet és törődés egykor spontán gesztusai eltűnhetnek - helyükre hideg és távolságtartó viselkedés léphet.
Az is előfordulhat, hogy a kiábrándult partner egyre inkább elmerül a saját világában, legyen szó akár hobbiról, munkáról vagy olyan társasági tevékenységekről, amelyek nem érintik a másikat. Ez a személyes térbe való visszahúzódás pufferként szolgál - biztonságos távolságba helyezi a két felet, mentálisan és érzelmileg is messze egymástól.
2/3 A részvétel hiánya
Az a partner, aki igyekszik eltávolodni a másiktól, kerülni fogja a bevonódást is, amennyire csak emberileg lehetséges. Azzal, hogy korlátozzák a jövőbeli tervek vagy események megbeszélését, valamint a kommunikációra tett valódi kísérleteket, elkerülnek mindenféle elkötelezettséget vagy kapcsolatra vonatkozó ígéretet.
A lehető leghomályosabbak, kitérőek és tétovák lesznek minden olyan dologgal kapcsolatban, ami mindkettőjüket érinti. A felvetett tervekre vagy meghívásokra „talán” vagy „majd meglátjuk” lehet a válasz - és minden, a viselkedésükben bekövetkezett változásokra vonatkozó érdeklődés a „beszélhetünk erről máskor is” vagy „nem most” válaszhoz vezet.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy esetleg kitérnek a közelgő ünnepekről, közös projektekről vagy hosszú távú célokról szóló beszélgetések elől. Előfordulhat, hogy hirtelen túl elfoglaltak lesznek ahhoz, hogy konkrét terveket készítsenek, vagy a korábban megbeszélt időpontokat újratervezés nélkül lemondják. A jövőbeli elköteleződések iránti lelkesedésük hiánya egyértelmű jele annak, hogy mentálisan és érzelmileg kivonulnak a kapcsolatból.
Ha a partner elvesztette érdeklődését a kapcsolat iránt, a távolságtartás módszereként az antagonizmushoz folyamodhat. Ez az agresszió passzív és aktív formáiban egyaránt megnyilvánulhat, azzal az egyetlen céllal, hogy a másikat kizárja, és elriassza a további közeledési kísérleteket.
Függetlenül attól, hogy az agresszió passzív vagy aktív, az eredmény ugyanaz: kirekesztettnek és nemkívánatosnak fogod érezni magad. Ezeknek a távolságtartó viselkedésmódoknak a keveréke mérgező légkört teremthet - olyat, amelyben a kommunikáció és a kapcsolat szinte lehetetlenné válik. Ez azt eredményezheti, hogy állandóan készültségben érzed magad, bizonytalan leszel abban, hogyan közeledjen a partneredhez, és ami a legrosszabb, érzelmileg súlyosan elhanyagoltnak érezheted magadat.