A szeretet a legalapvetőbb emberi tulajdonságunk. Így van ez még akkor is, ha elsőre nem ez sugárzik egy emberből. Arra születtünk, hogy szeretetet adjunk és befogadjunk. Talán ez könnyen hangzik számodra, de vannak, akiknek roppant nehéz befogadniuk a feléjük áradó érzelmeket. Ezzel pedig megfosztva önmagukat számos ajánlkozó lehetőségtől.
Hogyan szeretsz?
Az, ahogyan te szeretsz másokat, mindent elárul rólad. Azt, hogy mennyire vagy gondoskodó, önzetlen, bátor és állhatatos azokkal, akik közel állnak a szívedhez. Mondhatnánk, hogy ez is, mint oly sok minden a gyerekkorra vezethető vissza, de az olyan sablonos lenne. Mert van, aki pont azért szeret felnőttként másképp, mert a gyerekként kapott szeretet nem volt számára megfelelő. A saját szereteted éppúgy az élet misztikuma, mint annyi minden más.
Miért taszítasz másokat?
Akinek könnyebb adni, mint kapni, valószínűleg mindig így volt berendezkedve érzelmileg. Feltehetően volt egy számára biztonságos közeg, ahol el volt látva kellő szeretettel, így nem okoz számára nehézséget olyanok számára adni, akik híján vannak szeretetben. Ám ezek a bőszen adakozó emberek sokszor megfeledkeznek önmagukról és nehezen állnak készen arra, hogy kitárják szívüket mások előtt. A legjobb támogató társaságot nyújtják, ám amikor ők kerülnek befogadó szerepkörbe, valami nem működik. Semmi baj, ha kezdesz magadra ismerni, mert minden érzelmi elakadás orvosolható, csak meg kell találni a tiédnek a kulcsát.