Agyunk ugyanazon része aktiválódik akkor, amikor kokaint fogyasztunk és akkor, amikor szexelünk valakivel. Ennek fényében csoda, hogy vannak szexmentes házasságok – de mégis bőséggel akadnak.
A szexmentes élet nem olyan téma, amit az érintettek szívesen megvitatnak, azonban nagyon úgy fest, hogy egyre inkább aktuálissá válik a kérdés. A „szex nélküli házasság” kifejezés angol megfelelőjére 11,6 millió találatot dob ki a kereső, magyarul pedig több mint 1 millió linket találunk. A becslések szerint 2004 óta folyamatosan emelkedik a keresések száma, miközben a kutatások szerint legalább a megkérdezettek 15%-a egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán bújik ágyba a házastársával.
A szexmentes házasság tehát nem csupán valami mítosz, hanem valós dolog. Sőt, el kell mesélnem, nekem van olyan korombeli ismerősöm (még nincs 33 éves), aki az aktív szexuális élettől eljutott oda, hogy teljesen aszexuális lett. Az orvosok nem találtak nála semmit, néhány terapeutánál is volt, de ők sem tudtak neki mit mondani. Saját elmondása szerint beletörődött a helyzetbe – és most éppen az esküvőjét szervezi.
Ki felel a szexmentes házasságokért?
Jellemző módon a nőkre szokták hárítani a felelősséget, de aki kicsit olvasott már a témában, az tudja, hogy a dolog nem ennyire egyszerű. A magyarázatot nem csak a pszichológiában, hanem a biológiában is érdemes keresni.
Nem is olyan régen írtam egy cikket, ami egy korábbi tanulmányra hivatkozott. Abban arra a következtetésre jutottak a szakértők, hogy valóban a nők azok, akiknek megváltozik a vágya a házasságkötés után. Illetve, egész pontosan azt a megállapítást tették, hogy a nők vágya intenzíven emelkedik, mikor megismerkednek az ideális jelöltjükkel, azonban amint elkötelezik magukat, visszaáll az eredeti állapot.
A férfiak vágya eközben mit sem változik, és ez okozza az alapvető konfliktusokat. Azonban a vágycsökkenésnek még nem kellene egy az egyben szexmentes házasságot jelentenie és sok esetben nem is jelenti azt, hogy a felek többször nem bújnak ágyba. De akkor mégis állhat a háttérben?
Alábbhagy az újdonság
Senkinek sem ismeretlen a tény, aki élt már hosszabb kapcsolatban: idővel több ingerre, újdonságra lehet szükség, hogy ne váljon megszokássá az együttlét. Nem mindig rossz az, hogy tisztába kerülünk a másik igényeivel. Éppen ellenkezőleg, számos kapcsolatban nagyon sokáig javulni tud a szexuális élet, pontosan ennek köszönhetően. Azonban az újdonság ereje mindig felkorbácsolja a vágyat, és ezt nyilván nem tudjuk megadni sok-sok év, évtized után. Ha ehhez még hozzávesszük a korábban említett tényt, azt, hogy a nők vágya gyorsabban visszatér az eredeti állapotba, akkor nem is csoda, hogy megannyi konfliktus adódik a házasságokban – szexuális téren is.
Mégsem minden fekete és fehér
A szexuális vágyak közti eltérés miatt a társadalom hajlamos a nőket hibáztatni a szexmentes házasságokért, de valóban ennyire fekete és fehér lenne minden? Természetesen nem. Tanulmányok alapján nem csupán evolúciós okok állnak a hátterében. Vagyis nem csak arról van szó, hogy a nők vágya hamarabb visszaáll az eredeti állapotba. Tény ugyanis, hogy a nők nem ugyanannyira élvezik a szexet, mint a férfiak. A nők 43%-a, míg a férfiak 31%-a mondta, hogy szembesül bizonyos szexuális diszfunkciókkal (pl. orgazmushiány, merevedési zavar, hüvelyszárazság, stb.).
Alighanem egyértelmű, hogy ha valami nem örömöt, hanem fájdalmat, vagy kényelmetlenséget okoz, azt nem szívesen űzzük.
Ehhez még tegyük hozzá, hogy a statisztikák szerint nincs jelentős különbség az elutasítás és az elutasítottság között a nemeket tekintve. Bár úgy tűnik, a férfiak gyakrabban kezdeményeznek szexet, mint a nők, azonban az elutasítást tekintve már nem találtak eltérést a kutatók. Ezeknek a tekintetében pedig kimondták, hogy a szex nélküli házasságot nem lehet pusztán a biológiai különbségeknek tulajdonítani, vagy bármelyik felet „hibásnak” minősíteni. Már csak azért sem, mert a diszfunkciók közül nem egy teljesen természetes, az idő múlásával jelentkezik, vagy éppen betegség következménye.