Azzal természetesen mindenki tisztában van, hogy egy működőképes kapcsolathoz bizony engedményeket kell tenni. De vajon hol van az a határ, amikor már nem tudunk többet engedni, amikor a kompromisszum már nem megoldás? A megalkuvás már nem célravezető, hiszen elveszi a kapcsolatból azt a pluszt, ami miatt az boldogsággal töltött el minket. Nem csak az a baj, amikor a másik olyan dolgokat tesz, vagy vár el, amit már nem tudunk, esetleg nem is akarunk megtenni. Az sem éppen felemelő érzés, amikor minden egyes nap arra leszünk figyelmesek, hogy egy újabb kompromisszumot kell kötnünk. Hogy mennyi a sok? Ez teljesen egyénfüggő.
Amikor az ember egy kapcsolatot próbál fenntartani, akkor bizony nagyon sok kompromisszumra kényszerülhet rá. Azonban, ha túl sok van ezekből, az előbb utóbb a kapcsolat végét is jelentheti, ami valljuk be, nem mindig hátrány.
A kompromisszumok
De nem is ez a lényeg. Ameddig a csiszolódás nem emészti fel a személyiségünket és a vágyainkat, addig tökéletesen mindegy, hogy mennyit kell engedni, hiszen a boldogságunk töretlen lehet. Amikor azonban már ezt is veszélyeztetve érezzük, akkor érdemes egy kicsit elgondolkodni: tényleg ez az, amire vágyom? Persze az ember sokat változik a párja mellett, még akkor is, ha a kapcsolatuk tökéletesen harmonikus és utópisztikus. Itt nem is erről van szó. Amikor azonban már olyan dolgokat kéne tenni, vagy éppen nem tenni, ami az elveinkkel, vagy a legbensőbb énünkkel sem összeegyeztethető, akkor ideje lépni.
