De nem is ez a lényeg. Ameddig a csiszolódás nem emészti fel a személyiségünket és a vágyainkat, addig tökéletesen mindegy, hogy mennyit kell engedni, hiszen a boldogságunk töretlen lehet. Amikor azonban már ezt is veszélyeztetve érezzük, akkor érdemes egy kicsit elgondolkodni: tényleg ez az, amire vágyom? Persze az ember sokat változik a párja mellett, még akkor is, ha a kapcsolatuk tökéletesen harmonikus és utópisztikus. Itt nem is erről van szó. Amikor azonban már olyan dolgokat kéne tenni, vagy éppen nem tenni, ami az elveinkkel, vagy a legbensőbb énünkkel sem összeegyeztethető, akkor ideje lépni.
Hogy fájdalmas-e? Igen. Nagyon. De tudnunk kell, hogy ha magunkat is feláldozzuk egy kapcsolat oltárán, akkor a hátralévő időben csak azon fogunk merengeni, hogy mit tehettünk volna, és hogy a párunk a hibás, hogy ide jutottunk. Pedig ez nem igaz, hiszen ha valaki nem akar valamit megtenni, akkor nem teszi. Ha ez nekünk tényleg annyira fontos, akkor másiknak is itt az ideje, hogy egy kicsit csiszolódjon.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
