Története
Egy őshonos magyar fajtáról van szó, mely a 17. 18. században lett kitenyésztve. Népszerűsége a pásztorok között gyorsan elterjedt, mert a nyáj őrzésére kiválóan alkalmas, ráadásul a kártevőket is kordában tartja.
A pulitól való megkülönböztetése csak 1920-ban következett be, előtte nem tekintették őket két külön fajnak. Bátorságának, mozgékonyságának és értelmének köszönhetően robbanásszerű ismertségre tett szert hazánkban a kilencvenes évek végén, sok képviselője a mai napig is pásztorok mellett dolgozik.
Pumi?
Nem csalás, nem ámítás, a pumi egy külön fajta, nem csak a puli elírva. Való igaz, eredetileg az utóbbiból lett kitenyésztve, a nyájat kísérő terrierek segítségével. Így jött létre ez a bohókás megjelenésű, lekonyuló fülű szépség.
Bunda
Jellemzően olyan bundát visel, mintha a pulinkat lenyírtuk volna, és a szőre éppen kezdene visszanőni, de félúton egyszerűen megállt. Szerencsére elég igénytelen az ápolás szempontjából, bőven elég néha – néha átfésülni.
Azonban arra érdemes figyelni, hogy a hallójáratokat ne nője be a göndörödő szőrzet. Innen finoman távolítsuk el az oda nem illő szálakat. A bundája gyakorlatilag minden színárnyalatban elfogadott, a legjellemzőbb azonban a sárgásfehér és a szürke.
Megjelenés
Közepes testű kutyusról van szó, a kanok kb. 35, a szukák 44 cm marmagasságúak. A szőrük rendezetlennek néz ki, ám ezen nem érdemes fennakadni, ugyanis semmiféle fésülési rohammal nem tudjuk sokáig megváltoztatni azt, ez ugyanis fajtasajátosság.
A pumi farka felfelé kunkorodik, és az is előfordul, hogy születéstől kezdve olyan, mintha kurtítva lett volna. A fülei magasan tűzöttek, és a végük lekonyul, ezzel kicsit kajla, kedves megjelenést kölcsönözve a kutyának.
Értelem
Mint a legtöbb pásztorkutya esetében, a pumi is értelmes fajta, könnyen és gyorsa tanul, ráadásul szeret is. Mind az ügyességi, mind pedig az engedelmességi feladatokban remekül megállja a helyét.
Jellem
Fáradhatatlan energiabomba, nem nagyon van olyan helyzet, amikor nem szívesen rohan a dolgára. Éppen ezért mozgásigénye nagy, lakásban csak akkor tartsuk, ha a rendszeres hosszú séták nem okoznak gondot.
A pumi más kutyákkal dominánsan viselkedik, a többi kisállatot, ha kölyökkora óta szoktatjuk, akkor elfogadja. Egyébként a kártevők felől nyugodtak lehetünk, ugyanis a pumi levadász minden olyan rágcsálót, mely megkeserítené életünket.
Család
A pumi kiválóan alkalmas gyerekek mellé is, ám ehhez be kell tartani néhány alapszabályt. Először is tisztában kell lennünk vele, hogy egy egygazdás kutyusról van szó, a többi ember felé bizalmatlan és félénk.
A családdal azonban remekül kijön, csupán annyi a teendő, hogy tiszteletben tartjuk az igényeit, és nem hagyjuk, hogy a gyerekek nagyon tépjék. Ha minden teljesül, akkor a pumi tökéletes játszótárs lesz.
Hang
A legnagyobb „probléma” a pumival az szokott lenni, hogy kifejezetten szeret ugatni.
Következetes neveléssel le lehet róla szoktatni, ám ha nem figyelünk oda rá, akkor csaholással fogja jelezni, ha boldog, ha izgatott, ha jön valaki, ha kutya van a közelben, valamint bármit, ami csak eszébe ötlik.