Ugye neked is eszedbe jut néha, fiatalon mennyit problémáztál bizonyos dolgokon, amik ma már olyan triviálisnak tűnnek? Amikor gimiben kikosarazott az évfolyam legmenőbb sráca, azt hittem, eljött a világvége. Amikor kettes lettem matekból, azt hittem, nincs tovább. Amikor kirúgtak az első nyári munkámból, biztosra vettem, hogy az életemnek annyi. Most, amikor felnőtt fejjel ezekre a régi „tragédiákra” gondolok, csak mosolyogni tudok. Milyen jó lett volna, ha akkor valaki megnyugtatott volna a totális kétségbeesésben. Eljátszottam hát a gondolattal, mi lenne az a tíz tanács, amit fiatalkori önmagamnak adnék, ha visszamehetnék az időben.
Az Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
3 csillagjegy, akinek összeáll a kép egy ismerőséről
1/10 Ne problémázz a súlyod miatt, csinos vagy!
Ugye senki sincs meglepve, amiért ez az első… Mennyien vagyunk úgy – főleg harminc felettiek –, hogy nézegetjük tinikori fényképeinket és csak arra tudunk gondolni: „Te jó ég, milyen vékony voltam!”
Emlékszem, a barátnőimmel állandóan fogyóztunk, pedig így visszatekintve olyan csinosak voltunk mindannyian! Szépek voltunk és vékonyak, mi pedig órákat töltöttünk a tükör előtt nemlétező hibáinkat vizsgálva.
2/10 Ne irigyelj senkit
Emlékszem az eminens lányra az osztályból, aki mindenből ötös volt és emiatt természetesen minden tanár kedvence. Én maximum a magyartanárok kedvence voltam néha és úgy irigyeltem őt, akit állandóan dicsértek. Biztos voltam benne, hogy belőlem semmi nem lesz, ő pedig rendkívül sokra fogja vinni.
Nos, a közösségi médiának köszönhetően látom, hogy elvált és utálja a munkáját. Sajnálom őt, hiszen az ő példája is bizonyítja, hogy a teljesítménykényszeres gyerekekből nem mindig lesz sikeres felnőtt.
A középiskolában két olyan srác is volt, akik gyakorlatilag azzal jártak, akivel csak akartak, mert mindenki oda volt értük. Mondanom sem kell, hogy én is. Jóképűek voltak és sportoltak, nem volt náluk menőbb. Természetesen ezt szépen ki is használták és sok megtört tinilányszívet hagytak maguk után.
Egyikük nemrég bejelölt Facebookon (szinte teljesen megkopaszodott!) és elkezdte tenni nekem a szépet borzasztó negédes stílusban, azt sem tudtam, hogy rázzam le. A másik srác pedig egy banki sorban állás közben köszönt rám és invitált kávézni. Sajnos a meghívás húsz évet késett, pont annyit, ahány kilót ő felszedett magára.