Szomorú képet festenek hazánk szinglijei – Ez már nem a Szex és New York!

Ha a szingli szót meghalljuk, valamiért automatikusan az olyan nőkre asszociálunk, akik magasan képzettek, sikeresek, és kizárólagosan a saját érdekeiket helyezik az első helyre. Ehhez képest hazánkban az egyedülállók többsége nem is nő, hanem férfi: a nők „csupán” 44%-a maradt hajadon a vizsgált időtartamban, szemben a férfiak 56%-ával. A tényekhez tartozik az is, hogy a népszámlálás eredményei alapján korántsem csak a magasan végzett karrieristák egyedülűllóak, ugyanis sokan voltak olyanok, akik csak 8 osztályt végeztek el. Annyiban azért reális a filmbeli ábrázolás, hogy a szinglik többsége valóban a fővárosban, illetve más nagyvárosokban, megyeszékhelyeken él.

A felmérésből kiderült, hogy jelenleg még nem annyira rossz a helyzet hazánkban, mint ahogy elsőre tűnik, de a korábbi évek tendenciája alapján nem sok jóra számíthatunk.

Aktuálisan még mindig azok vannak többségben, akik házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek, azonban 1970 és 2011 között folyamatosan emelkedett az egyszemélyes háztartások száma, miközben a párkapcsolaton alapuló viszonyok fokozatosan csökkentek.

Ez tehát azt jelenti, hogy Magyarországon egyre többen mondhatják magukat egyedülállónak, miközben minduntalan kevesebben lesznek azok, akik megtalálják életük szerelmét.

Az elmagányosodás nem magyar sajátosság, de az itthoni eredmények egyáltalán nem kecsegtetőek. A 30-34 évesek több mint 50%-a egyedülálló, ami azt jelenti, hogy az „ideálishoz” mérten ők akkor is későn találják meg a nagy Őt, ha már holnap rábukkannak. Sajnálatos tény az is, hogy 2016-ban több mint 1 millióan vezettek teljesen egyedül egy háztartást, és viselték annak minden lelki, testi és anyagi terhét magányosan. Az egyedülállók többsége egyébként annak ellenére sem a 30-as korosztályra vonatkoztatható, hogy ezeknek a fiataloknak a fele egyedülálló.

A legtöbb szingli az 50 év feletti nők korosztályában található: ők vagy megözvegyültek, vagy elváltak, és nem találtak új partnert maguknak.

Az okok között kutakodva elsőként kell megemlíteni a családalapítás kitolódását, amit persze megint csak sokféle körülmény váltott ki. Manapság általános, hogy a nők és a férfiak is még javában az iskolás éveiket tapossák akkor, amikor már aktuális lenne a családalapítás. A gyermekáldás ideje kitolódott a 30-as, 40-es évekre, ami erősen kihat a születendő utódok számára, hiszen nő az esélye a komplikációknak, továbbá annak, hogy a páros gyermektelen marad, vagy csak egy csemetét vállal.

Gyakori gond az is, hogy egy tartósnak gondolt kapcsolat éppen addigra romlik meg, mire szóba kerülhetne a családalapítás, és minél idősebb valaki, jellemzően annál nehezebben talál maga mellé partnert. Főleg akkor, ha a körülményei sem éppen ideálisak (lásd elváltak, megözvegyültek, gyermeket egyedül nevelők). Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy manapság teljesen elfogadott és könnyen lebonyolítható dolog a válás, nem túl meglepő, hogy a tartós kapcsolatoknak és az idilli családoknak leáldozott – legalábbis a statisztika szerint.