Az elmagányosodás nem magyar sajátosság, de az itthoni eredmények egyáltalán nem kecsegtetőek. A 30-34 évesek több mint 50%-a egyedülálló, ami azt jelenti, hogy az „ideálishoz” mérten ők akkor is későn találják meg a nagy Őt, ha már holnap rábukkannak. Sajnálatos tény az is, hogy 2016-ban több mint 1 millióan vezettek teljesen egyedül egy háztartást, és viselték annak minden lelki, testi és anyagi terhét magányosan. Az egyedülállók többsége egyébként annak ellenére sem a 30-as korosztályra vonatkoztatható, hogy ezeknek a fiataloknak a fele egyedülálló.
A legtöbb szingli az 50 év feletti nők korosztályában található: ők vagy megözvegyültek, vagy elváltak, és nem találtak új partnert maguknak.
Az okok között kutakodva elsőként kell megemlíteni a családalapítás kitolódását, amit persze megint csak sokféle körülmény váltott ki. Manapság általános, hogy a nők és a férfiak is még javában az iskolás éveiket tapossák akkor, amikor már aktuális lenne a családalapítás. A gyermekáldás ideje kitolódott a 30-as, 40-es évekre, ami erősen kihat a születendő utódok számára, hiszen nő az esélye a komplikációknak, továbbá annak, hogy a páros gyermektelen marad, vagy csak egy csemetét vállal.
Gyakori gond az is, hogy egy tartósnak gondolt kapcsolat éppen addigra romlik meg, mire szóba kerülhetne a családalapítás, és minél idősebb valaki, jellemzően annál nehezebben talál maga mellé partnert. Főleg akkor, ha a körülményei sem éppen ideálisak (lásd elváltak, megözvegyültek, gyermeket egyedül nevelők). Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy manapság teljesen elfogadott és könnyen lebonyolítható dolog a válás, nem túl meglepő, hogy a tartós kapcsolatoknak és az idilli családoknak leáldozott – legalábbis a statisztika szerint.