Meditáció – ahogy a nagyi csinálná
A nagymamám nem meditált a szó mai értelmében, viszont volt egy szokása: amikor dühös lett vagy aggódott, leült egy csendes sarokba és elkezdett horgolni vagy kötni. Csak ült, miközben egyetlen apró mozdulatra figyelt újra meg újra.
Akkor még nem tudtam, hogy ez egy tökéletes meditációs technika és valószínűleg ő sem azért csinálta, mert a rádióban hallotta, hogy ez majd megnyugtatja. Ösztönösen érezte (vagy talán ő is a nagyszüleitől látta), hogy ezzel a meditatív technikával repül az idő, simulnak az idegek és még kézzel fogható eredmény is születik. A lényeg ma ugyanez, csak mi már nevén neveztük a folyamatot: megszakítani a gondolatok rohanását, lelassítani és visszahozni a figyelmet a jelenbe.
Régi mondás, új tudomány
„Számolj el háromig, mielőtt bármit mondasz” és „Vegyél pár mély levegőt”– ezeket a jó tanácsokat biztosan te is ezerszer hallottad a nagyszüleidtől, főleg, ha épp hisztisre fordult a hangulatod. Olvass még a témában
A nagymamám aligha tudta, hogy a légzőgyakorlatok csökkentik a kortizolszintet és aktiválják a paraszimpatikus idegrendszert, de pontosan értette, hogy a nyugalomhoz a mély és tudatos légzésen át vezet az út. Ma már egyszerre számolok és figyelek a mélylégzésre, ha extrém stresszes helyzetbe kerülök. A módszerem tehát nagyon hasonló, csak én már tudom, hogy a tudomány is alátámasztja azt, amit nagyi ösztönből tudott.
