Emlékeztetem magam, hogy része vagyok valami nagyobbnak
A nagymamám soha az életében nem mondta volna ki, hogy „transzcendens élményt” él át, de amikor este az ablakon át nézte a csillagos eget, pontosan ezt tette. Én csak ültem mellette, és hallgattam, ahogy arról beszél, hogy „minden embernek megvan a helye a világban”. Most már tudom, hogy ez volt a hívogató „kicsiség” érzése, segítség abban, hogy a napi problémákat ne érezzük olyan óriásinak és megugorhatatlannak.
Amikor ma stresszes vagyok, ugyanezt csinálom: lemegyek az udvarra vagy kiülök a teraszra, megnézem a felhőket vagy a csillagokat és emlékeztetem magamat, hogy nem minden rólam szól – és ez nagyon felszabadító.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
