A mártíromság nem vonzerő, hanem válaszfal
Számtalanszor végigéltem azt a pillanatot, amikor a férfi barátaim az éppen aktuális párjukat magasztalták, mondván: ő az „ideális nő”, hiszen mindent alárendel az ő kényelmüknek, és ez így van rendjén. Ilyenkor vettem egy mély levegőt, és kerek perec megmondtam nekik az igazat. Elmagyaráztam, hogy az a nő nem azért vált mártírrá, mert ez a hobbija, vagy mert a lelke mélyén erre vágyott, hanem mert elhitte: csak akkor válhat elég jóvá, ha megfelel az olykor extrém magas elvárásoknak.
Nem állíthatom, hogy minden férfi hallgatóm azonnal megváltoztatta az álláspontját, de legalább elgondolkoztak azon, hogy a saját igényeink feladása valójában egy lassan ölő méreg a kapcsolatban, és ők maguk sem egy kiszolgáló személyzetre, hanem egy egyenrangú, boldog társra vágynak. Úgy látom, hogy hosszú távon ez a dinamika senkinél sem működött.
A túlzott áldozatkészség nem felbecsülhetetlenné tette a barátnőket a szemükben, hanem láthatatlanná. Idővel a háttérben végzett végtelen segítő munka nem a szeretet jeleként, hanem természetes, magától értetődő háttérzajként csapódott le náluk. Ha nem húzzuk meg a határainkat, a legnagyobb áldozatunk is értéktelenné válik, mert amit ingyen és korlátlanul adnak, annak egy idő után elvész a becsülete. Olvass még a témában
Só a nyílt sebre vagy az első lépés a gyógyulás felé? Egy hétre újra kutya lett a házban
Életem legfájdalmasabb leckéje: szeretettel nem lehet megváltoztatni valakit
Zajszűrés felsőfokon: így védem az elmémet, ha túl sokat beszélnek körülöttem
Ezt hozza 2026. szeptember 2. a numerológia szerint: kreativitás és önkifejezés
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
