„Mennyit keresel?” – 3 kérdés, amit taplóság feltenni

Pénzügyekről beszélni egyébként is csak egy bizonyos bizalmi szinten, és ott is csak óvatosan illik beszélni, hiszen – teljesen érthető módon – senki sem szereti, ha a zsebében turkálnak.

De nyíltan megkérdezni valakitől, aki például szabadúszóként, szakértőként vagy egy vállalkozás irányítójaként dolgozik, vagy egyszerűen csak szokatlanabb munkája van, hogy mennyit kap érte, minimum modortalan.

Lehet, hogy jóval kevesebbet, mint gondolod, de még csak most indul be az üzlet, és ő hajlandó áldozatokat hozni a tervei megvalósításáért, mégis kényelmetlen lehet elismerni számára, hogy most mennyi a bevétele.

Lehet, hogy egy nagyobb összeget, ami kimondva soknak tűnik, de rengeteg munka van mögötte, amit a kérdező nem lát, és akkor meg azért érzi rosszul magát a választól. De az is lehet, hogy teljesen reális és cseppet sem meglepő választ adna – csak éppen a kérdezőnek egyszerűen ahhoz sincsen semmi köze.

Ha valaki engem kérdez, ennél otrombább kérdés egyszerűen nem is létezik, még akkor sem, ha a lehető legjobb szándékkal, és akár közeli családtagok teszik fel.

Kezdjük például ott, hogy egyáltalán nem egyértelmű egyetlen élethelyzetben sem, hogy valakit gyereket akartak – nem, akkor sem, ha már betöltöttél a negyvenet, vagy ha már megvolt az esküvő.

Számos oka lehet, hogy még nem érzik úgy, készen állnak a gyerekvállalásra, és az is lehet, hogy egészen egyszerűen egyáltalán nem terveznek gyereket – mindkettő csakis rájuk tartozik, ahogy a más gyereke meg másra. És tegyük hozzá: rengetegen vannak, akik nagyon szeretnének kisbabát, de valami miatt ez nem sikerül.

Lehet, hogy a jópofáskodónak szánt kérdést éppen olyannak teszed fel, aki hónapok, vagy évek óta eredménytelenül próbálkozik, esetleg éppen most van túl egy baba elvesztésén… Azon túl, hogy egy ilyen kérdés szó szerint beletaposás a másik legintimebb szférájába, rettenetesen fájdalmas is lehet akár.