Véleménycikk: Schuszter Borka
Általános iskolában meglett embernek tűnik egy 20 éves, és a gimi alatt feszengve állunk a koros harmincasok mellett. Aztán, ahogyan öregszünk, persze változik az elképzelésünk arról, hogy ki is számít felnőttnek. De a 40 azért mégis egy olyan kor, amiről mindig azt hittem: addigra majd már tudom, mit csinálok.
A harmincas éveid végére állítólag már ismered magad, tudod, mit akarsz, vannak határaid, magabiztosan mondasz nemet, tudod, hogyan kell bánni a pénzzel, a kapcsolatokkal, a munkával, a gyerekeddel, az életeddel. És ha minden jól megy, valahogy még az is kiderül, pontosan miért vagy itt.
Hát… Én majdnem negyven vagyok, és lenne néhány kérdésem. Olvass még a témában
„Már kislányként azt kellett hallgatnom, hogy milyen rossz élete volt miattam” – A szüleid nyomorát hallgatni gyerekként érzelmi bántalmazás
Ezt hozza 2026. szeptember 23. a numerológia szerint: szeretet és harmónia
Elfeledett szuperélelmiszerek: 10 szezonális zöldség, amit addig egyél, amíg friss
Miért várunk felnőttként még mindig engedélyt a szüleinktől, hogy a saját életünket éljük?
Egyáltalán mit is akarok?
Erről egészen biztosan azt gondoltam, hogy idővel meglesz a válasz. Gyerekként azt hittem, felnőttként majd lesz egy viszonylag stabil elképzelésem arról, milyen életet szeretnék. Aztán rájöttem, hogy ez folyamatosan változik.
Van, amiről tíz éve még azt hittem, nélkülözhetetlen számomra, ma pedig egyáltalán nem érdekel. Más dolgokkal kapcsolatban pedig csak most jöttem rá, hogy mennyire fontosak. És még mindig vannak olyan napok, amikor egyszerre szeretnék nyugalmat és kalandot, biztonságot és szabadságot, kiszámíthatóságot és valami teljesen újat.
Baj ez? Talán igen… Talán így van ezzel mindenki más is, csak nem meri beismerni, nehogy 40-hez közeledve ne tűnjön elég komoly felnőttnek.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
