A minimalizmus szóval ma már szinte mindenhol találkozunk: lakberendezési magazinok címlapján, közösségi médiában, életmódblogokon. Sokáig én is csak egy trendnek gondoltam, valami letisztult, kissé távolságtartó irányzatnak, ami szép, de nem feltétlenül az én világom. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy a minimalizmus nemcsak beköltözött az életembe, hanem szinte észrevétlenül felszabadított.
Nem egyik napról a másikra történt. Inkább egy folyamat volt, amelynek az első igazán meghatározó állomása néhány évvel ezelőtt érkezett el: amikor megvettük az első saját lakásunkat.
Egy üres lakás, tele lehetőségekkel
Az első saját otthon mindig különleges. Nemcsak falak és négyzetméterek, hanem ígéret is: egy új kezdeté, egy tiszta lapé. Szinte mindent felújítottunk, ami már önmagában is egyfajta „reset” volt. A régi burkolatok, falak és megoldások eltűntek, és hirtelen ott álltunk egy majdnem üres térben. Olvass még a témában
Tegnap még szeptember volt, holnap meg már karácsony?
A gyöngyfüggöny, amit anyáink levettek, most újra ott lóg a legmenőbb ajtókeretekben
Hiába tiszta a lakásod – ha ezt az egy szagot megérzi a vendéged, nem lesz jó véleménnyel rólad
Ez az egy dolog különösen fontos neked a szerelemben a csillagjegyed szerint
A lakás berendezésének nagy részével én foglalkoztam, és eközben elkezdtem szembesülni egy régi szokásommal: korábban hajlamos voltam felhalmozni dolgokat. Gyűjtögettem. Nehezen váltam meg tárgyaktól, még akkor is, ha már rég nem használtam őket. „Jó lesz még valamire” – mondogattam, miközben a polcok egyre zsúfoltabbak lettek. Az üres lakás azonban nem akart zsúfoltságot.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
