„Sajnos az én történetem nem túl hagyományos. Az első gondolatom ugyanis az volt, hogy nem, nem, nem! Jól elvoltunk a párommal, de többre vágytam ennél, és egy kicsit mindig úgy éreztem, hogy ő jobban akarja ezt az egészet.
De gyáva voltam, és rávágtam az igent, majd két héttel később mondtam meg, hogy mégsem akarom. Szörnyű volt, azt hittem, belehalok, amikor leültünk megbeszélni.
Iszonyúan megbántottam, de azóta eltelt 2 év, és egy hozzá sokkal jobban illő barátnője van, én pedig olyan életet élek, amilyenre vágytam.”
