Mint a mesében: a férfi, akit szeretsz, letérdel, előveszi a csodaszép gyűrűt, és egy romantikus monológ végén megkéri a kezedet, te pedig úszol a boldogságban. Vagy mégsem? Olvasóinkat lánykérős történeteikről faggattuk, és elmesélték, mit éreztek valójában ebben a pillanatban!
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/5 Dóra (34), dietetikus
„Bevallom, már jó ideje vártam. Egyszer szakítottunk is amiatt, hogy 5 év után sem kérte meg a kezemet a szerelmem, és egész egyszerűen nem éreztem azt, hogy velem tervezne, holott már mindketten elmúltunk 30 évesek.
Aztán újbóli egymásra találásunk után 3 hónappal megtörtént a dolog, és nagyon boldog voltam. De jobb lett volna, ha nincs ez a huzavona előtte.
Az első gondolatom az volt: Végreeeee! Akkor ő is annyira szeret, mint én őt!”
2/5 Kriszta (28), marketing szövegíró
„Hihetetlenül meglepett, és az első gondolatom az volt, hogy mit szól majd hozzá a nővérem – ugyanis 4 évvel idősebb nálam, és nagyon várta már, hogy a pasija megkérje a kezét.
Szörnyű, hogy nem tudtam magam átadni az érzésnek, mégis ez a gondolat gyűrűzött a fejemben egy darabig.
Aztán persze arra koncentráltam, hogy hihetetlen, hogy a szerelmem velem akarja leélni az életét!”
„Mi más járhatna ilyenkor az ember fejében, minthogy »jesszus, az a férfi, akit mindennél jobban szeretek, ugyanannyira szeret engem, és velem akar örökre lenni!«
Akinek nem ez az első gondolata, talán nem is szerelmes igazán, vagy magának sem vallotta be, hogy még nem áll készen a dologra!”