Korunk egyik legnagyobb válságát a túlnépesedésünk okozza. Az igényeinket egyszerűen nem tudja kiszolgálni a bolygó, ezért sok kutató keres alternatív megoldásokat a népességrobbanás visszaszorítására.
Ez nem egyszerű feladat, hiszen az emberek túlnyomó többségében éppúgy alapeszme, ösztönszerű késztetés a szaporodás, mint az állatok esetében. Sokan bele sem gondolnak, miért akarnak gyereket, csak azt érzik, hogy akarnak. Hazánkban is erőteljes a nyomás arra vonatkozóan, hogy minél több gyermeket vállaljunk, mert így jelentős anyagi javakban részesülhetünk.
Míg nálunk a legtöbbször a pénz dominál, addig egyes országokban a magas gyermekhalandóság áll a háttérben. Előfordul, hogy a felvilágosítás, a fogamzásgátló eszközök hiánya vezet oda, hogy robbanásszerűen nő az emberek száma. Van, ahol az elöregedő, máshol a túl fiatal társadalom okoz problémát… Lehet megoldás?
Számos reformra, gondolkodásformáló előadásra, tanításra lenne szükség a cél érdekében, de ezt sokszor a rövidtávon, emberöltőn át tervező politikusok és érdekek húzzák keresztül. Eközben a tudósok gőzerővel dolgoznak azon, hogy felhívják a figyelmet a veszélyekre. Emellett alternatívákat kínálnak azok számára, akiknek nem lehet gyermekük, vagy úgy döntenek, a körülmények miatt nem vállalnak. Nagy-Britannia egyik mesterséges intelligencia szakértője, Catriona Campbell szerint ilyen lehetőség lehet a virtuális babák általánossá válása. Becslései szerint elérhetőségük 2070-re hétköznapi kérdés lehet.
Milyenek is a virtuális babák?
Campbell azt állítja, az előttünk álló évtizedekben teljesen általánossá válik a hologram. Talán újdonság számodra, de már olyan kesztyűk fejlesztésén is dolgoznak a szakértők, amik lehetővé teszik a virtuális valóság érzékelését. Ezekkel a kesztyűkkel képesek leszünk tapintani a hologramokat, így potenciálisan élethűvé válik minden olyan élményt, ami az online térben már eddig is kellően valóságosnak hatott.
A kutatók becslései szerint 2070-re minden ötödik szülő dönthet úgy, hogy digitális babát választ a valódi gyermekek helyett. Ezt a virtuális generációt már most elnevezték Tamagotchi-generációnak, ami bizarr módon ismerős játék lehet a mostani szülők számára. Hasonlóan fognak működni ezek a virtuális babák is, csak jóval modernebb, „kézzelfoghatóbb” változatban.
A Tamagotchi-generáció tagjai az első generációs, környezetbarát, digitális gyermekek, akik csak a virtuális metaverzumban, ebben a különleges, 3D-s internetben léteznek majd. A programoknak köszönhetően éppúgy fejlődnek, nőnek, betáplálhatóan ugyanolyan problémákat és természetesen örömöket tudnak majd okozni a szülőknek, akárcsak a valós gyermekek.
Hogyan működik majd a virtuális szülői lét?
A szülők egy újgenerációs AR-szemüvegen keresztül látják és a speciális érzékelőkkel ellátott kesztyűn keresztül érzékelik majd a babákat. Ezen keresztül tudnak majd kapcsolatba lépni velük. A babák azért bizonyulnak környezetbarátnak, ha úgy tetszik, fenntarthatónak, mert nem igényelnek valós táplálékot, nem foglalnak helyet és mindaddig egészségesek maradnak, amíg „életre” programozzák őket.
Várhatóan különféle, előfizetéses szolgáltatáson keresztül lesznek elérhetőek. Campbell szerint a koncepció furcsának, életképtelennek tűnhet, valójában hosszú távú megoldást jelent a születésszabályozásra anélkül, hogy megakadályozná az embereket a gondoskodás, szülővé válás megélésében.
„A virtuális gyermekek óriási ugrásnak tűnhetnek a jelenlegi helyzetünket tekintve. Azonban 50 éven belül a technológia olyan mértékben fejlődik majd, hogy a virtuális gyerekek a fejlett világ nagy részén teljesen elfogadottá válnak majd.”
Főleg azért, mert a virtuális babák valódi gyerekekként fognak létezni, viselkedni
A virtuális gyerekekbe táplált programoknak köszönhetően ezek a babák képesnek lesznek úgy viselkedni, mint a valódi társaik. Ugyanúgy fognak kinézni, ugyanolyan hangokat tudnak adni és az „érzéseiket” is ki tudják majd fejezni. Lesz személyiségük, beléjük táplálhatóak a különféle tulajdonságok.
A kiterjesztett valóság, a virtuális karakterek, szimulációk már manapság is rendkívül népszerűek és világszerte sokan azonosulnak velük. A kutatók most arra törekednek, hogy megpróbálják „humanizálni” a mesterséges intelligenciát annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék a közönség számára a közeljövőben a virtuális babákat.
Campbell szerint csak idő kérdése, mikor kerülnek eladósorba a virtuális gyermekek, ahogy az is, mikor kínálnak megoldásokat az elmagányosodó egyedülállóknak virtuális partnerek formájában. A jövő digitális személyei algoritmus-alapú technológiával, fotorealisztikus megjelenéssel bírnak majd. Képesek lesznek felismerni „rokonaikat”, válaszolni tudnak nekik, hála a beépített arckövetési és hangelemzési funkcióknak.
Így aztán tudnak majd kommunikálni, szimulált érzelmi reakciókat adni és digitális memóriájuknak köszönhetően az egyéb kognitív képességekről sem kell lemondaniuk.
A jövő cyber-babái tehát lehetőséget adnak az embereknek, hogy „kipróbálják” a szülővé válást, mielőtt elköteleznék magukat az igazi gyermek vállalása mellett. Segítségükkel azok is nevelhetnek utódot, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak, vagy akarnak valós gyermeket szülni.