Választás
A barátaim látták, hogyan bánik velem az akkori barátom, de nem szóltak semmit. Amikor végre elegem lett a verbális abúzusból és elhagytam, akkor meglepett, hogy sokan a barátai maradtak.
Amikor rákérdeztem erre, megkaptam, hogy ne akarjam, hogy „válasszanak köztünk, az olyan dedós.”
Közöltem velük, hogy ő már azzal választottak, hogy barátok maradtak egy bántalmazóval, és mindannyiukkal megszakítottam a kapcsolatot. Olvass még a témában
Nem vettem fel a férjem nevét, amikor összeházasodtunk – a konzervatív ismerősöm teljesen kiakadt
Rám írt a férje, én meg csak tépelődöm: a helyzet, amiből nőként csak vesztesen jöhetsz ki
Nem bírom nézni a legjobb barátnőm zsíros haját – hogy hozzam szóba a témát?
Te is érzed ezt a belső lassulást? Idén ősszel még határozottabb rajzolom a saját határaimat
A lehetővé tevő
Én voltam az az ember a családban, akibe mindenki belerúgott és soha senki nem állt ki érte. Apám mindig részeg volt, anyámat nem érdekelte a dolog, a testvéreim ellenségeim voltak, az unokatestvéreim jót mulattak rajta. A nagybácsik, nagynénik pedig úgy voltak vele, hogy egy kis szekálás kijár minden gyereknek. Egyedül nagymamámon láttam, hogy zavarja, de ő sem tett soha semmit.
Akkor megfogadtam, hogy én sosem leszek az az ember, aki szemet huny, ha bármilyen abúzust lát. Én hívtam már a biztonsági őröket olyan anyukára, aki a plázában megpofozta a gyerekét és a rendőrséget is a szomszédasszonyomra, aki verte a szerencsétlen balek férjét.
Bűnösök közt cinkos, aki néma – én hiszek ebben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
