Amikor szép lecsópaprikát látok a piacon, rögtön beindulok, és azonnal a lecsó jár a fejemben. Az egész család nagyon szereti. Érdekes, hogy gyerekkoromban ki lehetett volna üldözni vele a világból. Egyáltalán nem szerettem, valahogy nem ízlett… Azóta ez gyökeresen megváltozott, és a kedvenceim egyike lett ez a sokoldalú, érdekes étel. Lássuk, hogyan készítem…
Először is – ahogy már említettem – szalonnát pirítok, úgy 10 dkg-ot. Amikor kisült a zsír belőle, kiszedem a pörcöket és félreteszem. A zsírra dobom a felaprított hagymát, ebből három-négy nagyobb fejet használok. Elkezdem dinsztelni, megszórom pirospaprikával, kis vizet adok hozzá és tovább dinsztelem. Közben karikára vágom a kicsumázott paprikákat és felkockázom a héjától megszabadított paradicsomot. Először a paprikát adom a megfonnyasztott hagymához. Fedő alatt addig főzöm, míg a paprika kicsit összeesik. Ekkor sózom (vigyázat, a szalonnazsír lehet sós), borsozom, majd hozzádobom a paradicsomot is.
Két gerezd fokhagymát összezúzok, mehet ez is a lábasba. Fedő alatt együtt főzöm az egészet. Anyukámtól tanultam, hogy minden paradicsomos étel ízét kihozza egy kis cukor. Ezért, amikor már szépen rotyog a lecsóm, 1-2 teáskanál cukrot adok hozzá. Kóstolni kell közben, mert mindenkinek más az ízlése, nehogy túl édes legyen, nem a menzás paradicsomleves íze a cél.
Amikor úgy látom, hogy kellőképpen megfőtt minden, jó minőségű virslit karikázok, hozzáadom, és egy kicsit még főzöm. A végén 3-4 tojást felverek, és a jó forró lecsóba keverem. Finom, friss, kovászos kenyérrel tálalom. Mi így szeretjük!
