Amala és Kamala
1926-ban Joseph Amrito Lal Singh, egy bengáli árvaház igazgatója cikket publikált két gondozottjáról, Amaláról és Kamaláról.
Azt állította, hogy a lányokat egy, a dzsungel közelében élő férfi bízta a gondjaira, aki azt állította, hogy a lányokat egy odúszerűségben találta, és hogy minden bizonnyal egy farkas nevelte őket.
Az igazgató feljegyzéseket is készített a lányokról, és, noha egyesek szerint az egész történet csak kitaláció, ha mégis igaz, akkor ez minden idők legjobban dokumentált farkasgyermek-jelensége. A feljegyzések szerint a két kislány a térdén és tenyerén mászva közlekedett, főtt ételt nem fogadtak el, ruhát nem tűrtek magukon, karmoltak és haraptak. Olvass még a témában
Nemcsak Sherlock húga – 5 életlecke, amit Enola Holmes taníthat nekünk
Bakancslistás kerti partik: 10+1 tematikus ötlet, amit imádni fogsz
Zsír, bor, kávé? Egyik sem akadály: így tisztítsd meg az étkezőszékeidet a makacs foltoktól
Fedezd fel az idén 100 éves David Attenborough varázslatos világát – A Secret Garden mesés brit kertek mélyébe kalauzol
A napfényre érzékenyek voltak, azonban remekül láttak a sötétben, fogékonyak voltak a szagokra, és állítólag még a félelmet is megérezték másokon. A lányok nem beszéltek, de esténként üvöltve hívták vadonban hagyott családjukat. A feljegyzések szerint a félelmen kívül más emberi érzelmet nem mutattak egészen addig, amíg Amala 1921-ben meg nem halt egy veseprobléma miatt.
Ekkor úgy tűnt, Kamala gyászolja elvesztett testvérét. Ezután azonban Kamala jobban elfogadta az emberek társaságát, megtanult két lábon járni, noha ha sietett, akkor még mindig négykézlábra ereszkedett, és néhány szót is elsajátított. 1929-ben, szintén egy veseprobléma következtében ért véget rövid és hányatott élete.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
