Anthony Robbins-t személyes, gyerekkori története ihlette Egy barát üzenete című könyvének megírására. Lelkesítő, bátorító üzenetet kapott egy ismeretlentől egy különös napon, olyan ajándékot, amit később másokkal is megosztott.
Egy régi történet
Hálaadás napján egy sokgyermekes család rosszkedvűen ébredt. Úgy tűnt, hogy szegénységük miatt aznap le kell mondaniuk az ünnepi lakomáról.
Ha felkerestek volna egy helyi jótékonysági csoportot, akkor kaptak volna pulykát és minden mást is, hogy ünnepelhessenek, de mivel büszkék voltak, nem éltek ezzel a lehetőséggel. De a sors közbeavatkozott.
Egyszer csak hangos kopogást hallottak. A fiú ajtót nyitott, és egy magas, gyűrött ruházatú, mosolygó férfi állt az ajtóban. Egy hatalmas kosár volt a kezében, tele mindenféle finomsággal, ami kellhet egy ünnepi lakomához.
A férfi azt mondta: „Ezt egy olyan ember küldi, aki tudja, hogy szűkölködtök, és szeretné, ha tudnátok, hogy szeret titeket, és szívén viseli a sorsotokat.” Hozzátette még, hogy ő csak egy küldönc, majd mosolyogva a fiú kezébe nyomta a kosarat, és elment.
Hála és remény
Ez a fiú a könyv írója, Anthony Robbins volt. Mélyen megérintette a hála. Ebből az egyszerű, kedves gesztusból megértette, hogy a remény örök, és az emberek odafigyelnek egymásra.
Megfogadta magában, hogy ha egy napon lesz annyi pénze, hogy visszaadhassa, amit kapott, akkor meg fogja tenni. Így történt. Évekkel később a fiú sok szegény embernek vitt csomagot.
Anthony Robbins azért írta ezt a könyvet, hogy te is tudd, van, aki a szívén viseli a sorsodat. Még ha félelmetesnek és legyőzhetetlennek is tűnnek az akadályok, akkor is változtathatsz rajtuk a benned szunnyadó erővel. Csak szabadjára kell engedned.
Nem vagy egyedül
Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor az élet sodrása kiragadja a kezéből a kormányt. Néha leeresztünk, kimerülünk. Ilyenkor általában megfeledkezünk arról, hogy másoknak is lehetnek gondjaik.
Pedig nem vagyunk egyedül. Ha megtanuljuk észrevenni és átélni embertársaink problémáit, akkor jobban értékeljük a saját életünket, a küzdelmeinkkel együtt.
Teljes életet a hála és a megbecsülés szellemében élhetünk, ha felismerjük és elismerjük azt a sok értéket, amelyekkel rendelkezünk, és amit adhatunk másoknak.
A boldogság elérésének legjobb módja az, ha másokat is hozzásegítünk a saját boldogságuk megtapasztalásához. Ezért ha az életminőséged javul, támogass másokat!
A múlt nem a jövő
Vannak dolgok az életben, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni. Elhagynak minket, vagy megbetegszik valaki, aki kedves számunkra. Ilyenkor úgy érezzük, hogy semmit sem tehetünk a dolgok jobbra fordításáért.
El akarjuk kerülni a csalódást, mert nem akarunk még egy kudarcot. Legtöbbször azért adjuk fel a küzdelmet, mert a múltban már néhányszor kudarcot vallottunk. A múlt azonban nem egyenlő a jövővel.
Egyetlen probléma sem végleges, egyetlen probléma sem hat ki az egész életünkre, ha következetesen kitartunk, és lendületesen, pozitívan cselekszünk. Érzelmi frusztrációink nem határozhatják meg sorsunkat.
Tapasztalat és döntés
Időnként mindnyájan csalódunk, szembesülünk problémákkal és frusztrációkkal. Az, hogy ezeket hogyan kezeljük, többet számít az életünk alakítása szempontjából, mint az, amit teszünk.
A jó döntés alapja a tapasztalat. Tapasztalattal pedig a rossz döntések szolgálnak. Nem az életkörülményeink, hanem a döntéseink határozzák meg sorsunkat.
Három fontos szempontot vegyél figyelembe, mielőtt döntést hozol: 1. mire akarsz összpontosítani, 2. mi mit jelent számodra, 3. mit fogsz tenni.
