Nem az a „hurrá de szuper nekem” kirobbanó örömömben pityergős, és nem is a „jajj de nagyon sajnálom magam” hüppögős, inkább csak olyan természetesen jólesős, tényleg hálatelt könnyek peregtek le az arcomon. Szavakkal nem is igazán tudom visszaadni az érzést. Valami megváltozott bennem. Egyszerűen jól érzem magam. Nem nagyon rosszul, nem kicsattanóan, túlságosan jól, hanem egyszerűen csak JÓL (az E-Fit edzések után mondjuk megvan a kicsattanó, frenetikus érzés is, de komolyan!).
Pedig nincs még itt a szőke hercegem sem (legyen inkább barnás azért), a lottón sem nyertem eddig (mondjuk ahhoz legalább egy szelvényt nem ártana kitölteni), és van, hogy félek a jövőtől, illetve bármi ismeretlentől. De mégis mostanában visszatér hozzám az a kellemes érzés, hogy jó úton vagyok. Pont itt kell lennem, pont most, és pont azt kell csinálnom, amit éppen csinálok – minden rendben van úgy, ahogy van!
Ja, és most jut eszembe! Hamarosan a ruhatáramat is le kell cserélnem, mert a régi cuccaim már leesnek rólam. Ezt figyeljétek! 🙂 Olvass még a témában
Kedves paprika és paradicsom, üdvözöllek benneteket újra a tányéromon!
Közben pedig a Protissimo fehérjediéta harmadik szakaszába léptem. Két hónap után pedig újra ehetek paradicsomot és paprikát. Nagyszerűűű! Egyelőre naponta csak egyet-egyet fogyasztok, és leginkább a salátáimat szoktam kiegészíteni velük. Persze nagyon boldog vagyok ezzel a mennyiséggel is, mert ennek a két zöldségnek (bár a paradicsom hivatalosan gyümölcs, nem?) nagyon éreztem a hiányát az elmúlt időszakban.
