Kevés ijesztőbb dolog lehet, mint a saját halálunkra várni. Vannak, akik a pszichoszomatikus kábítószerek használata az ilyen helyzetekben nem csak indokolt, de akár ajánlott is lehet – természetesen ellenőrzött körülmények mellett.
Elképesztő változások
Hartle számára a pszilocibinterápia előnyei messze túlmutatnak azon, hogy egyszerűen csökkenti a haláltól való félelmét és szorongását. Azt mondja, hogy magát az élményt mélyrehatónak találta, és új hitet adott a halál utáni élet lehetőségében. „A halállal kapcsolatos nézeteim valóban rendkívüli mértékben megváltoztak” – mondja.
„Korábban a halál utáni élet egyfajta akadémikus, intellektuális fogalom volt, most viszont kézzelfoghatónak tűnik. Fizikailag átéltem olyan tudatállapotokat, amelyeknek semmi közük ehhez az élethez, vagy bármihez, amit „Thomasszal” azonosítanék.”
Hartle nem egyedül számol be ilyen pozitív válaszokról. Laurie Brooks, az 53 éves nő Abbotsfordból (British Columbia) szintén a csoport tagja volt, akik tavaly engedélyt kaptak a pszilocibinterápia kipróbálására Kanadában. Vastagbélrákja van, és 2019 augusztusában orvosai azt mondták neki, hogy már csak hat hónaptól egy évig tarthat az élete. Ekkor kezdett érdeklődni a pszichedelikus terápia iránt.
„Ha ez nekem való, nem akartam sírni és depressziós lenni” – mondja. „Tehát megtettem az utazásomat, és ez nagyon mély változást hozott. A kétségbeesett, egyedül és gyásztól sújtott érzés után másnap úgy éreztem, mintha láthatnám a rákomat egy dobozban magam mellett a földön. Éreztem, hogy irányítok, nem pedig a betegség irányít engem, és ez óriási változást hozott. Rengeteg gyógyulás származott ebből.”
A világban több országban is folyik kutatás a jelenleg illegálisnak számító kábítószerek egészségügyi felhasználását illetően, és egyre több helyen van lehetőség arra, hogy a krónikus betegek élhessenek ezekkel a szerekkel. Lehet, hogy Kanada lesz a következő, ahol a végstádiumban lévő betegek halálát ma még minden körülmények között illegálisnak kikiáltott szerekkel könnyítik majd meg.